hirdetés
Simple vásárlói tájékoztató







Odaát

itt vagy: Eropolis > Belváros > Blog > pandora > 56

hirdetés

Ha elfelejtetted a jelszavad...
Ha még nem vagy tag...

Írd meg az életed, írd meg a mai napod! Volt ma szex? Jó volt? Mi volt a jó benne és mi hiányzott? Mi húzott fel a legjobban ma? S minek örültél? Mi volt a legérdekesebb ma Eropolisban? Hát a külvilágban mi történt? Inkább a főnököddel vagy inkább a szomszédoddal feküdnél le? Vagy egyikkel sem?
Ha te is szeretnél blogot, örömpolgárnak kell lenned!


pandora blogja


Krampuszok
Még az elején, a kezdeti szárnypróbálkozások alatt itt, egy éjjel privire hívott valaki. Pimasz volt, érdeklődő, kritikus, és lendületes. 12 órán át cseteltünk. Aztán heteken át minden nap... Még nem jött el a találkozás ideje, de a mindennapi hosszú beszélgetésekkel próbált visszatartani másoktól... Egyszer azt mondta:

- Összekoszolnak a krampuszok.

Rég nevettem akkorát! :D Krampusz alatt mindenkit értett, aki nem ő.
Soha még ilyen érdekes embert nem ismertem...hosszú és bonyolult, se-veled-se-nélküled történet lett, utazás egy hullámvasúton. Amióta itt vagyok, párszor megfordult velem a világ. 
Már nincs itt, de visszavonhatatlanul elindított egy úton, ahol megismerkedhetek egy bővebb önmagammal.

Történetek és gondolatok rólam, néha róla, néha a krampuszokról, néha meg bármi másról. ;)
« előző bejegyzés^ összes bejegyzés ^következő bejegyzés »

Odaát
#56 (2018-11-01 03:54:43)

 !kep:https://theimpactnews.com/wp-content/uploads/2018/10/613872668-612x612.jpg 

Ha választani kell hogy a vidám Halloween és a részeges Jack O'Lantern vagy a szomorú Mindenszentek és Halottak Napja, részemről szívesebben választanám az előbbit. Választom is, minden évben faragok töklámpást, és a többi adalékban is szívesen résztveszek.
Mégis mindig vannak szívszorító pillanatok, amikor szomorúan gondolok azokra, akik már nincsenek itt.

Jó régen történt. Életem legteljesebb időszaka volt, három vasat tartottam a tűzben egyszerre, és mindegyik egyre csak forróbb lett.
Az egyikükre felnéztem, nagyon okos volt, magabiztos, sikeres. A másik romantikus, aki terített asztalt varázsolt akár egy balatoni stégre az éjszaka közepén, hogy holdfényben vacsorázzunk a vízcsobogás zenéjére. A harmadik pedig úgy tudott játszani a testemen, mint Paganini a hegedűjén. Összeállt a Tökéletes, csak éppen három főből. :( Működött! Életem legszebb évei voltak.

Az idill egy banánhéjon csúszott, ahogy lenni szokott, és egyszercsak minden darabokra esett szét... tudomást szerzett mindenki mindenkiről, majd ez fokozatosan felfejlődött mint egy tragikomédiában... míg végül tetemre hívtak, hogy válasszak.

Nem tudtam választani, csak őrlődtem, és nem ment. Egy nap késő éjjel mentem hazafelé az utcán, felnéztem a csillagos égre, és nagyon erősen arra gondoltam, hogy ugyan én a tudományon kívül nem sok dologban hiszek....de ha mégis létezne valamilyen sors, karma, vagy egyéb felső hatalom, akkor most könyörgöm válasszon helyettem mert én nem tudok.

Persze nem rajzolódott ki az égen egyetlen név sem, és nem suttogtak hangok sem semmit, nem történt semmi különös...én meg hazaértem. :napersze: 

Másnap kezdetét vette életem legborzalmasabb hónapja. Azzal kezdődött, hogy egyikük vidéken kapott vezető állást, amiért megérte elmennie, de nagyon messze és nagyon hirtelen. Másikuk néhány napra rá kórházba került. Bementem hozzá. Akkor még tudtunk beszélni, de napról napra rosszabbul lett, és egy nap lélegeztetőgépen találtam rá az intenzíven. Minden nap bementem, de minden nap ugyanolyan reménytelen és felfoghatatlan volt. Aztán egy nap jött a rettegett telefon... feladta. Alig tettem le a telefont, a következő hívás az volt, hogy a harmadikat baleset érte, súlyos sérülésekkel vitte el a mentő. Felfogni sem tudtam, csak tébláboltam tehetetlenül. Fel akartam hívni az elsőt vidéken (ő orvos volt), hogy megtudjam, mik az esélyek ilyen szituációban. Üzenetrögzítő vette fel, a mobilja kikapcsolva. A munkahelyén hebegtek-habogtak...végül a testvérétől tudtam meg, hogy pár nappal ezelőtt magas láza volt, egyedül volt, beült a fürdőkádba, nyilván azért hogy hűtse magát...elvesztette az eszméletét... mire megtalálták, már késő volt. Véletlenek tragikus sorozata volt, mire eltelt a hónap, mindenkit és mindent elveszítettem, aki-ami fontos volt számomra.

A második túlélte a balesetet és felépült, de nem maradtam vele. Nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy az életem már nem én irányítom, ez többé már nem az én életem. :(

Akkor mindent újrakezdtem. Rég volt, de két ideillő és fontos tanulságot igyekszem nem elfelejteni.

Az egyik, hogy bár az élet választások sorozatából áll, de az ember saját választásaiból, és soha nem szabad választásra kényszeríteni egy másik embert. Nem tűröm és nem teszem. Vagy elfogadok, vagy továbbmegyek, de nem kényszerítek senkit hogy válasszon. És ha valaki választásra kényszerít, akkor többé nem gondolkodom rajta, biztosan nem őt választom.

A másik, hogy amíg valaki-valami elérhető, a léte, a közelsége természetes... nem vesszük észre hogy mennyire értékes. Kevés rosszabb dolog van annál, mint amikor valakinek a fontosságát akkor fogjuk fel, amikor elveszítjük. :(

Törékeny dolog az élet. Olyan törékeny, mint egy vigyorra kifaragott és kiszárított töklámpás a benne pislákoló mécsessel. Néha egy szellőn múlik.

Ez a pár nap a lehető legvegyesebb ünnep, egy kicsi innen, egy kicsi onnan. Van amelyik nép az életet ünnepli, van amelyik a szellemeket, van amelyik egyéb legendákat és hiedelmeket elevenít fel, kész káosz hogy tulajdonképpen mi miért van. :) 

Minden évben azt remélem, hogy majd kicsit kevésbé fognak hiányozni. És bár halványulnak az emlékek, és rengeteg új élmény ér...de mégis minden évben pontosan ugyanúgy hiányoznak. 

Lehet bármennyi barátunk, szerettünk, szerelmünk, minden ember egyszeri, egyedi, és megismételhetetlen. Faraghatunk töklámpást vagy gyújthatunk gyertyát, mégis a legfontosabb hogy addig értékeljük és törődjünk valakivel, amíg velünk van és megtehetjük. 


[html][/html]

9 hozzászólás |

Hozzászólások

swingerfeeling
#9 (2019-04-15 10:22:48) |
Ez a poszt nagyon tartalmas és tanulságos. Nem lehetett könnyű azt az egy hónapot megélni és azt gondolom, nincsenek véletlenek. Persze, nem tudom miért pont így történt, de valamiért ennek így kellett lennie. Ezek az "események" alakítottak téged, ezektől is lettél olyan, amilyen. Sokat kaptál az élettől, de el is vett tőled, talán ezért tudod élni és megélni a pillanatot, mert az értékrended merőben más és összetettebb az átlagosnál. 
gvadasz
#8 (2018-12-01 20:26:05) |
No erőt vettem magamon meg most lesz egy kis ihletem, de még mindig haboztam, mert jó írás, és nem biztos hogy írjak, azt belülről súgott a hang írj bakker  :D  :D  :D 
De csak nagyon röviden.
Én egyiket sem "ünneplem" mert nem látom értelmét, de abban egyetértek hogy a vidámabbik verziónak több értelme van, ha valakinek erre van igénye.
Ez a világ a mindenek a legalja, hogy ennél csak jobb helyen vannak
Na igen nincs tökéletes, miért is nem vagyok híve a monogámiának, te írtad le a válasz  ;)  ;)  ;) 
Aminek kezdete van annak vége is, ez az pincipium, ebben a világban, ez erről szól, sajnos van amikor hál'istenek  ;)  ;)  ;) 
Mondhatnám a döntésképtelenséget megoldotta a sors, de a létezésben semmi sincs véletlen az életünknek csak a váza van meg, a gondolataink, szavaink, tetteink formálják. Két dolog fix időpont van a születésünk és a halálunk időpontja.
Az "életfilmedet" amikor összerakod, szerinted olyat összeraksz szerinted szívatóra teszed magad? Jó amivel tartozol az meg kéne adni és beszedni amivel neked tartoznak  ;)  ;)  ;) 
A mosoly hatalma mindenhol működik  ;)  ;)  ;) 
A szer ami etet 
Cipő szövegei ha figyeled jóval többet tudod erről a világról, ezt a halálában megmutatta ;)  ;)  ;) 
Ebben is sok minden van:
https://www.youtube.com/watch?v=s4RXMBR-QJQ 
pandora
#7 (2018-11-27 20:21:33) |
#gvadasz: 
Nem szoktál te engedélyt kérni az íráshoz, ha jön a gondolat. :D Aminek ki kell jönni, annak ki kell jönni, nemde? ;) :D
gvadasz
#6 (2018-11-23 23:56:23) |
Bele írhatok?
cross
#5 (2018-11-05 18:32:50) |
Sziasztok!Nagyon megfogott ez utolsó írás És a hozzászólások is.Van egy dal amit nem tudok könnyek nélkül meghallgatni,nem véletlenül. https://www.youtube.com/watch?v=dPJPQMEe2bI  Ha van kedvetek crtl c_crtl v  Pálex barátom magyar szövegével készült a klip
csizmaskandur
#4 (2018-11-04 09:45:40) |
Hmmm...
Azt hiszem megköszönheti ez a közösség, hogy itt vagy velünk/nekünk és tökéletesen megfogalmaztad azt az érzést, ami minden ÉREZNI TUDÓ embernek a lelkében kavarog ezekben a napokban!
Én személyesen is köszönöm szépen!
pandora
#3 (2018-11-03 19:50:15) |
#barna72: 
Hát ja. :(
barna72
#2 (2018-11-03 15:23:16) |
A francnak rimánkodtál a csillagoknak?  :/ 
Az univerzum az egyensúlyra törekszik. Nálad is rendet rakott.  :( 
borzaslany
#1 (2018-11-01 16:22:51) |
A sors útjai kifürkészhetetlenek. Nem tudjuk meddig van megírva a sors könyvébe az életünk. Talán jó is ez így.

Amikor valaki elmegy aki kedves volt nekünk mindig feltesszük a kérdést, hogy MIÉRT ??  A választ azonban nem tudjuk. :sir: 

18 éves voltam amikor elvesztettem azt akit szerettem. Annak idején még nem volt mobil és vezetékes telefon se volt mindenkinek. Mentem haza hétvégére és úgy volt a kedvesem az állomáson vár. Egy előbbi vonatot elértem és hamarabb haza értem. Gondoltam majd jön este ha nem talál az állomáson. Helyette azonban csak  a barátnőm jött sírva......... Kedvesem nem mérte fel a távolságot előzés közben és egy buszba rohant a motorral. Mivel nagyon súlyosan roncsolódott a teste nem is nézhettem már meg. 
A sors fintora, hogy egyik nap az Ő temetésén voltam 2 nap múlva pedig a barátnőm esküvőjén kísértem a vőlegényt. Mivel falusi nagy lagzi volt le sem tudtam mondani, nem volt más aki a helyembe léphetet volna.

Szívemben  ma is ott él az emléke. 


hirdetés










A felhasználói élmény biztosításához Eropolis cookie-kat használ. Tudj meg többet.     Rendben, elfogadom.