Krampuszok

itt vagy: Eropolis > Belváros > Blog > pandora

Ha elfelejtetted a jelszavad...
Ha még nem vagy tag...
Írd meg az életed, írd meg a mai napod! Jó volt? Mi volt a jó benne és mi hiányzott? Mi húzott fel a legjobban ma? S minek örültél? Mi volt a legérdekesebb ma Eropolisban? Hát a külvilágban mi történt?

pandora blogja


Krampuszok
Még az elején, a kezdeti szárnypróbálgatásaim alatt itt, egy éjjel privire hívott valaki. Pimasz volt, érdeklődő, kritikus, és lendületes. 12 órán át cseteltünk. Aztán heteken át minden nap... Még nem jött el a találkozás ideje, de a mindennapi hosszú beszélgetésekkel próbált visszatartani másoktól... Egyszer azt mondta:

- Összekoszolnak a krampuszok.

Rég nevettem akkorát! :D Krampusz alatt mindenkit értett, aki nem ő.
Soha még ilyen érdekes embert nem ismertem...hosszú és bonyolult, se-veled-se-nélküled történet lett, utazás egy hullámvasúton. Amióta itt vagyok, párszor megfordult velem a világ. 
Már nincs itt, de visszavonhatatlanul elindított egy úton, ahol megismerkedhetek egy bővebb önmagammal.

Történetek és gondolatok rólam, néha róla, néha a krampuszokról, néha meg bármi másról. ;)


Cupp
#45 2018-05-02 21:38:09
Na nem "az" a cupp, hanem egy másik. :)

Itt a nyár, és ezzel a vizuális merényletek is kezdetüket vették. 
Lépten-nyomon izompólókból kikandikáló hónaljkutyák, fehér zokni+szandál kombó rövidnadrággal és sörhassal, csípőnadrágra ráfolyó hájhurkák crop toppal, kőműves-dekoltázsok, ésatöbbi. 

Egy dolgot soha nem bírok megszokni, pedig ez az, ami megbízhatóan és menetrendszerűen jelzi évről évre, hogy beköszöntött a nyár: a városi út porát sárként összegyűjtő, trutyiban csúszkáló lábak cuppogása a műanyag flip-flopban. :( 

Ezt soha nem bírom megérteni, hogy mitől érzi úgy valaki, hogy a szabadság feelingje attól teljesedik ki hogy a nagyvárosi porban egy műanyag talpat csattogtasson az izzadtságtól nedves talpához, hogy kilómétereket gyalogoljon le (időnként egészen akrobatikus lábujj mutatványokat bemutatva) egy alapvetően néhány méternyi útra, strandra szánt lábbeliben, aminek semmi tartása nincs. 
Mert nem a bőrből készült, amúgy ízléses, rendesen összevarrt, kényelmes sarukra gondolok, hanem arra, amelyik 100% műanyag, sőt, legnagyobb részben gumi, nyaklik-csuklik, a rögzítése alul kibújtatott csomó, a talpa pillanatok alatt ferdére kopik, és csúszik az izzadtságtól.

Egy igazi flip-flop rajongó egyszer elmagyarázhatná nekem, hogy mi abban a jó érzés, mi abban a szépség, de legfőképpen mi abban a kényelem. :napersze:  

Flip-flop ide vagy oda, azért akkoris végre-végre-végre, éljen a nyár! ;)

!kep:https://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/a91f17420180502213809.jpg

15 hozzászólás |

Álom
#44 2018-04-24 20:23:01
Néha komplett történeteket álmodom, néha egészen furákat, hosszúakat, összefüggőket, és sokáig emlékszem rájuk.
Ez történt tegnap éjjel is. Amikor felébredtem, olyan valóságosnak tűnt, hogy szabályosan meg kellett magam csípni hogy tudjam, ébren vagyok.

Beállt a hajó a kikötőbe. Nagyon szép luxushajó volt, hosszú útra készülődött, hordták a fedélzetre a felszereléseket. Egy transzparens és egy pult volt a feljáró mellett. Az volt kiírva rá: jelentkezz most és legyél szerencsés.
Közelebb mentem, vajon mi lehet ez. Gyorsan magammal húztam a barátnőmet is, nehogy elsodródjon a tömegben. Sokan ácsorogtak ott. A tömeg szétnyílt előttünk, és szinte könnyedén odasétáltunk a pulthoz, ahol egy kedves mosolygós fiatal nő szólított meg.

Elmagyarázta, hogy a hajó mindenfelé megy majd, a Karib-tengertől a Balti tengerig. :) Nem is furcsálltam. Szép helyek, na. :) Hű, gondoltam, akkor ez nem semmi áron lehet, na menjünk is hazafelé...de csak magyarázott a csaj, hogy menjünk, egészen különlegesek a feltételek.
No aztán mik azok a feltételek? :)

Valamiért kiszemelt minket, tetszettünk, és 100 utast visznek el úgy, hogy szponzor állja a kiadásokat. Egymásra néztünk, micsodaaaaa? :) És miért, mi a szponzor célja? 
Látva a kikötőben egy rakás 20 éves jócsajt, és nem őket fűzögette, hát az meg sem fordult a fejemben hogy el akarnak adni minket háremhölgynek, arra pont nem a mi korosztályunk a jó, de őszintén nem értettem.
Aztán sorolta a feltételeket.
Szóval, csak az mehet, aki most azonnal felszáll, csak azokat a cuccokat viszi, amik rajta vannak. Nem vihet semmi mást. Csak azzal mehet aki most vele van. 
Jójó - kérdeztem - de mi van a kajával, itallal, cigarettával? Ez valami fogyókúrás, dohányzásról leszoktató program? :)
Nem-nem - felelte, mindent biztosítunk, all inclusive. Olyan all, hogy bankkártyát sem használhatunk.
Hűha...és szabadok vagyunk? - kérdezte a barátnőm. A hölgy rámosolygott...- Elvileg igen, de azért a tengeren nem lehet csak úgy kiszállni.

Egymásra néztünk. Menjünk! 

Felmentünk, a hajó el is indult, semmi csinnadratta. Megismerkedtünk a többi utassal, röviden szólva a fura fazonok gyűjtőhelye volt. Kb ugyanannyi nő mint férfi.
A kabinunkat a legfelső szinten jelölték ki, ami tök jó volt, hű, gondoltam, legalább kisétálva a csodás teraszra, lehet majd reggeli kávéval és cigivel sütkérezni a napon. Itt jött az első meglepi. Dohányzásra a hajó legalsó szintje volt kijelölve, a teraszokon, de minden szabad levegős területen tilos volt. Logikusnak kicsit sem tűnt, de ez van. Az alsó szint viszont gyönyörű szép volt, és az összes létező cigaretta ki volt téve, csak éppen itt a kávé fogyasztása, sőt, minden más fogyasztása tiltott volt. :) Szellőztetés nemigen volt, ellenben kabinok igen, és ahogy a többi utassal a megismerkedés során kiderült, itt lent kaptak szállást azok, akik nem dohányoznak, fenn pedig akik igen.
És ez folytatódott. Mintha a különböző típusú emberek stressztűrő képességét tesztelték volna. :)

Igyekeztek egymáshoz a lehető legközelebb elhelyezni a lehető legkülönbözőbb társadalmi, vallási, kulturális beállítottságú utasokat, akik lehetőleg olyan nyelveken beszélnek, amit a többi nem ért. A tériszonyosat magasba, a bezártságiszonyosat a hajó gyomrába, a hangos zenét szeretőt a meditáló mellé, a vegetáriánust a nyershúsevő mellé helyezték el, mindig gondosan ügyelve arra is, hogy a különböző emberek a lehető legtöbbször keresztezzék egymás útjait, és minél több konfliktusba keveredjenek.

Közben, míg minden terülj-terülj asztalkám újratermelődött, és minden ragyogott a tisztaságtól, a személyzet mindvégig láthatatlan maradt, az égvilágon senkivel nem találkoztunk, aki nem utas. Mint egy szellemhajó. De ha valaki renitenskedésre adta volna a fejét, kijátszotta volna a házirendet, rövid úton rázáródott az ajtó, vagy éppen előre tudhatatlan ideig elvesztette a belépési jogát egyik-másik helyiségbe. Az ajtók maguktól nyíltak-csukódtak, de csak azok, amik az adott személynek elérhetők voltak. Az idő csodálatos volt, a tenger gyönyörű, az utasok pedig félőrültek. :) Kerestük a barátnőmmel a kamerát, vajon ez valami szivató-show lehet vagy mégis micsoda...mi legalább kijövünk egymással. :)

Éppen egy délután egy óriáskerékre ültünk fel, ami 3 szintnyi magasságú volt, és több szinten is fel lehetett szállni - ha megállt, de éppen időtlen idők óta nem állt meg, mi meg csak ültünk rajta órák óta...a másik gondolában egy 3 férfiből álló társaság ugyanúgy kezdte unni a banánt és azon tanakodtak hogyan mászhatnának ki, mi meg érdeklődve bámultuk őket, és furcsálltuk hogy eddig hogyan nem láttuk őket, és egyébként is, mintha néha eltűnne egy-egy régi, meg feltűnne egy-egy új utas, na de mégis hogy a fenébe a semmi közepén...de egyikükön megakadt a szemem. ;) Összetalálkozott a tekintetünk, és kellemesen libabőrös lettem a gondolatra hogy mi lenne ha éjjel összefutnánk a teraszon...amikor csörgött a telefonom ébresztője, kérlelhetetlenül. Na, mehetek reggeli kávézni a tetőre, hogy aztán a világ leglassúbb liftjével a legalsó szintre mehessek...uhhh...

...percekig tartott hogy felfogjam, a saját lakásomban vagyok, a saját ágyamban. Mellettem a saját konyhám, és ott ihatok kávét ahol akarok. Nagy kő gördült le a szívemről. Csak álom volt. Jó meg rossz, egy katyvasz. Néha de tud örülni az ember a valóságnak, a mindennaposnak, a természetesnek. :) Egész jól indult a nap. 

Bár az a szempár... még visszajöhetne egy fülledt éjjelen a csillagos ég alatt. ;)



!kep:https://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/a91f17420180424202301.jpg

15 hozzászólás |

Férfi reggelire
#43 2018-04-16 07:56:08
A hétvégén egészen extrém elfoglaltságom akadt.

A ház körül kisebb átalakítás eredményeképpen lett egy hatalmas rakás tört beton. A többségét konténerben elvitték, de maradt úgy egy-két köbméternyi, ami már nem fért bele. Természetesen a legrosszabb helyen.
Egy darabig kerülgettem, párszor keresztül estem rajta, de a szépérzékem csak nem hagyta nyugodni a dolog.

Mivel voltak benne 8-10 kilós darabok is, meg egyébként is, a kőtalicskázás és rakodás férfimunka vagy mi, hát felvetettem a gondolatot néhány hímneműnek a családban.
A következő válaszokat kaptam.

- A vacak derekammal én már nem tudok ilyeneket csinálni.
- A fájós hátammal nekem már ez nem megy.
- Totál kivan a bokám, járni is alig tudok.
- A gyógyszerek miatt amiket szedek, nem végezhetek nehéz munkát.
- Á, én ilyeneket nem bírok már.
- Ha húsz éves lennék...de nekem már minden mozdulatra ügyelnem kell.

Hozzáteszem, mindegyikük fiatalabb nálam. :) És hozzáteszem, hogy bármelyiküknek a szakmámba vágó problémája van, hosszú tömött sorokban nyomulnak be az ajtómon. Ja, és persze szájkaratéból meg jótanácsokból is bőven akadt. :) Minden amit ülve lehet csinálni. :)

Hosszú hónapok óta ez volt az első hétvégém, amikor nem volt hétközbenről elcsúsztatott munka hátralékom, hát nem pont így képzeltem a kirobbanó szórakozást a hétvégére, no de belegondoltam pár dologba.
1. Semmi baja a derekamnak.
2. A hátamnak sem.
3. A bokám olyan mint újkorában.
4. Semmilyen gyógyszert nem szedek, utoljára 6 éve voltam egyszer náthás, akkor talán bevettem pár vitamint.
5. Ennél bonyolultabb feladatokat is megoldottam már.
6. Nem érzek fizikai különbséget a most és a 20 éves korom között.

Mivel sajnálom a kezem, beszereztem egy pihe-puha, jól kipárnázott védőkesztyűt, aztán bele a közepébe.
Eltalicskáztam a köveket. Huszonöt talicskáig számoltam, utána már nem számoltam, mert mivel az agyam nem kötötte le, közben egész máshol járt. :) ...nahát, ha ez ilyen egyszerű, a többi is megy, amiről eddig azt hittem hogy nem. De egészen új információk birtokába is jutottam. Eddig például nem tudtam, hogy az üres talicska súlya folyamatosan növekszik. :) Estére pont olyan nehéz üresen, mint délben megrakodva volt. Ki érti ezt?! :) Ja, és még valamit megértettem. Hogy mi a jó a sörben. :D

Na de hogy elérkezzek oda is, ami némileg passzol az oldal tartalmához.

Sokan siránkoznak azon, hogy elférfiasodnak a nők. Nem külsőleg, nem ám! Hanem, megeszik reggelire a hímneműeket, a határozottságukkal, a kitartásukkal. És úgy tűnik, az erejükkel és állóképességükkel is. A nők már elmennek katonának, tűzoltónak, pilótának, mammutcégeket vezetnek, csilliárdokról döntenek, országokat kormányoznak. 

Miközben, egyre több férfi ad hangot annak (a zöldségnek), hogy a nőnek a fakanál mellett a helye. És őrizze a tűzhelyet, meg ilyesmi. 
Mindezeket pedig részben azok állítják, akik a fent felsorolt okokból képtelenek férfiak lenni, helyette szegény kiszolgáltatott, sánták-bénák-rokkantak gyülekezete, akik professzionális teljesítményt legfeljebb ülve pizzaevésből tudnak produkálni.

A vicc az egészben, hogy azon kívül hogy elfáradtam és éreztem az izmaim, semmi nem történt. Sem a derekammal, sem a hátammal, sem semmivel. Utána még elmentem tollasozni (3:2-re nyertem), és gyalog mentem fel a hegyre ahol lakom mert lekéstem az utolsó buszt.
És végre nem estem keresztül a kőrakáson, úgyhogy rögtön meg is veregettem a bal kezemmel a jobb vállamat, és 20 métert nőtt az önbizalmam és az arcom.
Jövő héten felújítom a medencét. :) :vigyor: 

Szóval, miért is ne egyek reggelire férfiakat? :napersze: 

!kep:https://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/a91f17420180416075608.jpg

46 hozzászólás |

Poliamoria
#42 2018-03-17 19:29:56
Nemrégiben egy társaságban hallottam a szót, nyelvtanilag kikövetkeztettem a jelentését, de nem igazán értettem, mi van mögötte. És mivel akinek a szájából elhangzott, egy általam értelmesnek és tartalmasnak tartott ember - még ha nem is abban a vonatkozásban hogy számomra releváns legyen az efféle beállítottsága - felkeltette a kíváncsiságot bennem hogy utánajárjak a fogalomnak.

Sokan sokféleképpen keresik a monogámia sikertelenségének megoldását, többféle módon. Swingerezés, nyitott kapcsolat, soha nem elköteleződés, vagy éppen az elköteleződés melletti titkos félrelépés...ésatöbbi.

Ez egy kicsit más. Próbáltam utána olvasni, több helyen is, fórumok, blogok, pszichológusok, párkapcsolat terapeuták véleményét. Érdekes volt.
Egy mondat nagyon megfogott.

"Az emberek képesek egynél többet szeretni. Nincs mágikus kapcsoló az agyunkban, ami átkapcsol, amikor szeretünk valakit, és onnantól mást már nem tudunk. Bármelyik szülő, akinek egynél több gyereke van, tudja, hogy ez lehetséges."

És igen. Ki nem érzett már ilyet? Ki nem érzett már olyat, hogy vagy az egyik karját vágja le, vagy a másikat, de mindkettő fáj?! Beleszeretünk valakibe, de rosszul esik hogy mindig választani kell, minden nyereség veszteségek árán van csak. 
Mert miért. Mert úgy becsületes?! Persze, tök becsületes egy csomó fájdalmat okozni magunknak, másoknak. Tök becsületes a hazugság, titok, megjátszás, képmutatás? :napersze: 

Jó párszor elgondolkodtam már, hogy mi az, amit nem tudok megbocsátani. És az nem az, ha az általam szeretett férfi szeretné mással is élvezni a szexualitást, baromira nem az! Hanem ha hazudik nekem, vagy kizár az életéből...akkor nincs tovább. :( 

Sok tekintetben a poliamoria sokkal becsületesebb. Nem lélektelen kapcsolatokról van szó, hanem érzelmi-szexuális kapcsolatról, ahol a felek nemcsak beleegyeznek a többi fél létezésébe, hanem közösséget is alkotnak vele. Nem értelmezhető megcsalás, hazudozás, átverés. A saját szabályaikat nincs értelme megszegniük.

A féltékenység a monogám kapcsolatokban pedig valójában nem a harmadik (negyedik, x-edik) fél feltűnése miatt van, hanem az emberek belső bizonytalansága, önértékelési zavara, és birtoklási vágya okozza. Kívülről pedig az elhanyagolás, a törődés, tisztelet, figyelem hiánya, amiről azt feltételezi az elhanyagolt fél, hogy neki azért jut kevesebb, mert a másik "máshova tette". Sajnos gyakran ez így is van. Monogám kapcsolatokban a félrelépő férfi (érdekes, a nő kevésbé) általában azért bukik le, mert elhanyagolja a nőt, és az gyanakodni kezd. Ha nem hanyagolná el, lehet hogy sose gyanakodna. :D

És mi van, akinek olyan sok érzelmi töltöttsége van, hogy bőven tud adni többeknek is? :) A szeretet elvileg nem véges.

Érdekes téma, az biztos. :)

!kep:https://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/a91f17420180317192956.jpg

5 hozzászólás |

Pandurphy
#41 2018-03-02 19:35:45
Szegény Murphy nem érhette meg, hogy Eropolis lakója lehessen. Pedig ha itt lenne, biztosan eszébe jutna pár magvas gondolat.
Hiánypótlásképpen pár bölcsesség. ;)

Minél nagyobb valakinek a farka, annál kisebb az agya.

Ha az autóipar olyan sebességgel fejlődne, mint Eropolis dizájnja, akkor szekéren járnánk.

Ha valakivel beszélni akarsz, épp az előbb lépett ki.
(Ha hosszú vívódás után eldöntötted, hogy találkoznál vele, akkor ki is törölte magát.)

Mindenki azonnal szeretne találkozni. Kivétel: ha azért lépsz be, mert mára nincs programod.

A reklámok miatt elugráló linkek üldözésekor biztosan arra a nickre fogsz rákattintani, amelyikre biztosan nem akartál. És persze zöld.

Ha úgy érzed, végre sikerült egy frappáns levelet írnod, akkor küldés után hibaoldalt kapsz, majd az üres ablakot.

Nagyon stabil a cset. Csak akkor fagy le, amikor egy szimpatikus emberrel beszélgetsz. De akkor vissza sem enged, hiszen már nyitva van (valahol egy párhuzamos dimenzióban, ahol te nem vagy).

Eropolisban más a biológia. Korom ellenére növésben vagyok. Eleinte a 172 centisekkel voltam egymagas, később már a 176 centisekkel, mostanság a 180 centis férfiak is velem egymagasak.

Eropoliszon más az időszámítás. Itt néha fiatalodnak a lakók.

Aki nem írja ki a súlyát, az kövér. Aki nem írja ki a magasságát, az törpe. Aki nem írja ki a haját, az kopasz. A többi tinédzser, nős, vagy travi.

Aki nem keres senkit, az is keres, csak nem akarja hogy kiderüljön.

Akinek nincs fotója, az vagy ronda, alacsony, kövér, kopasz, fogatlan, vagy házas és fél a sodrófától. Vagy mind egyszerre.

A laptopok leggyengébb alkatrésze a webkamera. Soha nem működik.

A mobiltelefonok legbonyolultabb része a fényképező.

Nagyon sok férfi arca hasonlít a farkára.

Az álló farokról készített fotókat meg kell becsülni. Akkor egyszer felállt, ezért kellett megörökíteni a ritka pillanatot.
(A lógó farokról készített kép...neki egyszer sem sikerült. De büszkén vállalja. Szeresd magad te is!)

Kép testrészletről: ennyi még elmegy, a többit hagyjuk.

A farokméret számítása: Erón megadott érték mínusz 5 cm.


!kep:https://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/a91f17420180302193545.jpg

16 hozzászólás |

Anyegin
#40 2018-02-23 21:20:34
Nem, neeeeeeeeem, ez itt nem az irodalmi fórum konkurenciája, úgy ismertek?! :D Ááááá...bár én is imádom az irodalmat, és komoly vehemenciával tudok belemerülni egy kellemes vitába efféle gondolatokról, de nem kevervén össze a szezont a fazonnal, Gizikét a gőzekével, itt ugyebár inkább más irányú éhségemet igyekszem csillapítani, ezért a klasszikusok egyelőre maradjanak csak a polcon, a fehérneműs fiók sokkal izgalmasabb. ;)

Na de mit keres itt ez az ifjú hősszerelmes? Csak a fejembe ugrik egyre többször ez a mondat, amit egyik humorista szájából hallottam egyszer (talán Markos?), és valahogy megmaradt.

Már Puskin is megmondta, minden az any*e*gin múlik. :)

Igen, igen! Hát így már más. :D Nos, erről szól ez a poszt. És ha ez így szó szerint némileg túlzás is, nem zörög a haraszt ha nem fújják...szóval van igazságalapja. Rázós téma, ki kerüli, ki fröcsög, ki ideológiákat gyárt, ki bélyegez, ki rálegyint, ki kerüli mint ördög a tömjénfüstöt, a saját helyzete és takarója függvényében. Úgyis elég megosztó posztokat szoktam írni, ami a fejemben az a tollamban.

Ahogy nagyon emelkedett és szép dolog azt mondani, "a szépség belülről fakad", úgy azt is nagyon szép és emelkedett dolog mondani, hogy "engem nem érdekel hogy valaki anyagilag hogy áll". Az ilyen hétköznapi csip-csup szarságokon áhítattal felülemelkedni képes magasröptű lelkeknek kívánom, hogy érezzék jól magukat Quasimodóval az ingyenes szabad ég alatt, és élvezzék a jó szívét, emelkedett lelkét, és a gondolatok szabad áramlásának extatikus örömét. ;)

Én addig inkább wellnessezek, finomakat eszem, Martinit iszom, epres tejszínhabot tálalok fel magamon, vagy éppen tetőtől talpig lycrába öltözöm hogy már a kabátom felső gombjának a kigombolása kapcsán megtekinthessem a látványos reakciót. (Csak egy kis kitérő, hátha valakinek újdonságot tudok mondani. Egy jófajta parfüm tízezrekbe kerül, egy körömlakk néhány ezer, a legutóbb vásárolt fekete lakk overállom 90 euro volt leárazáskor, egy alkalmi cipő több tízezer, de egy neccharisnya se jön ki egy ezresből. Márpedig effélék minden igényes, szexi nőnek pihennek a fiókjaiban, arra várva, hogy megfelelő partnerrel változatossá és izgalmassá tegyék az élményeket. ;) És fogyóeszközök. Valamiért mégse jut eszünkbe hogy ezekre nem akarnánk áldozni.)

Eropolisz a végletek birodalma. Ezt már többször megállapítottam más témákban is. (Tisztelet a kivételeknek, de a többségről szól a bejegyzés.) Itt valaki vagy totál perverz, vagy fel sem áll a farka, csak a szája jár. Vagy úgy néz ki mint egy görög isten, vagy alacsony, kopasz, fogatlan. Vagy soha nem ér rá, vagy folyamatosan jelen van és megfojt. Vagy túlérzékeny mimóza, vagy pszichopata. (Ahhhh...szinte párhuzamosan volt szerencsém mindkettőhöz, nem is tudom melyik az idegesítőbb...) Szóval vagy az ég, vagy a bánya mélye. Vagy a tűz, vagy a jég. Vagy vakító fény, vagy vaksötét.
És hogy maradjunk a cím által előirányzott témánál, vagy fizetni akar a szexért, vagy egy kávéra se futja és hozzám szeretne jönni melegedni.

Basszus, nem lehetne középen?!?!?!

Ez itt a coming out helye, nos, beismerem, hogy tök átlagos vagyok. Nem vagyok sem luxusgazdag, sem pedig csóró. Tanultam, dolgozom azt amit tanultam, és meg is fizetik. Amire szeretném, arra mindig van pénzem, és nem kell fizetésnap előtti héten szorítanom a nadrágszíjon. Urambocsá, bármikor megtehetem, hogy beülök valahova, elmegyek valahova, vagy megveszem ami megtetszik. Néhány tízezer forint rendkívüli kiadás sem vág a földhöz.

Azt gondolnám, hogy a korosztályomban ezzel mások is így vannak, ennyi éves korukra. És egyre többet tapasztalom, hogy az átlagosságom ebben a visszás-végletes világban valahogy ritkaságszámba kezd menni. És totál nem értem. :( 

Az egyik végletet nézve: aki pénzt akar ajánlani a szexért egy nem türelmi zónában tartozkodónak, vajon mit gondol, tudna annyit fizetni, amennyiért feladnám önmagam, a saját ízlésem?! Hát nem, nem tudna. Az ilyen próbálkozókat egyáltalán nem is értem.

A másik végletet nézve: az ingyér dolgok általában Tescó gazdaságos minőségűek. Ebből a márkából pedig én csak cicaalmot szoktam venni, ott nem igazán számítanak az árnyalatnyi minőségbeli különbségek. (Bocsi Kókusz, ez van, cserébe a Whiskasért...)

Szóval, vissza a főtémához. (Ma ilyen csapongó vagyok :) )

Jöhet a megkövezés, de nekem igenis számít, hogy a másik fél anyagilag, egzisztenciálisan hogy áll. Mert elég szar dolog, ha azt amit egyedül vagy a barátnőimmel simán megtehetek, ezért megszoktam, kettesben nem tehetjük meg, és kamaszkori nosztalgiával bámulhatom a szilveszteri forgatagban a forraltboros standokat, vagy vihetek a strandra termoszban kávét, hogy aztán a kocsi hátsó ülésén tegyük egymást boldoggá (ha egyáltalán van kocsi, ha nincs akkor még közösen lehet buszozgatni is), vagy éppenséggel a strand helyett a nomád vízparton lavírozzak hogy hogyan lehet törölköző alatt átöltözni vagy a bokorban wc-re menni.... :D NEM, bocsiiiii....én már ebből kinőttem!!!

Lehet persze hogy én vagyok elbillenve, de nekem még egy 2 perces poén valakinek a megviccelésére is megért már itt annyit hogy kifizettem a pár percért 2 örömpolgárságot, utaztam már egy néhány órás programért repülővel baromi messzire, vagy vettem sokezer forintos fehérneműt azért hogy aztán széttépjék rajtam. :D Valahogy úgy érzem, a pénz egy eszköz arra, hogy az ember teljesebbé tegye a begyűjtött élményeit. Önmagában nem ér semmit, nem boldogít, és nem elégít ki. De egész színessé tudja tenni a dolgokat. ;)

Simán el tudom képzelni, hogy egy randihoz a szoba éppenséggel Párizsban legyen kivéve (pont ugyanannyiba kerül mint valamelyik Kukutyin-felsői apartmanházban), randihely meg miért ne lehetne egy hangulatos wellness-fürdő, a Deák téri óriáskerék, vagy a lillafüredi libegő a tömegnyomoros pláza helyett? Sőt. Tök jó érzés egy szál virágot kapni egy randin.
Mindegyikre volt már példa szerencsére, úgyhogy vannak azért kivételek. De nagyon-nagyon-nagyon, szívfájdítóan nagyon kevés.

Miért ne lehetne kiszínezni, kimaxolni, amit az ember amúgyis megtesz?
Vajon mi hiányzik hozzá a férfiakból? A pénz, az igény, vagy a fantázia?

!kep:https://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/a91f17420180223212034.png

67 hozzászólás |

Hű...
#39 2018-02-05 04:03:36
Érdekes lett a cím kétértelműsége, mert a hű lehet hűséges is. Na most nem ebben a jelentésében szerepel itt, ami azt illeti, pont az ellenkezőjében. Életemben először swingerklubban jártam. És a benyomásom: hűűűű...  :o  :o  :o 

Azt nem szándékozom részletekbe menően leírni, hogy mit csináltam ott, nem erről szól a bejegyzés. :pirul: Azt sem szándékozom leírni kivel voltam (de ha olvasod, ezúton is köszönet a figyelmes, önzetlen, türelmes, kedves társaságért). :*  Azt sem szándékozom leírni, hogy hol, lényegtelen, valószínűleg van a helyek között hasonlóság. A poszt egy életében először odakíváncsiskodó benyomásairól szól. Hátha inspiráció (vagy elriasztás) lesz azoknak, akiknek szerepel a bakancslistájukon, de még nem merték meglépni. Sokáig én sem mertem, meg az élet sem hozta a helyzetet. Most éppen olyan élethelyzetben vagyok hogy nyugodtan megtehetem és nem laposkúszásban, így gondoltam, mielőtt esetleg ismét komolyat hoz az élet amiért nem teszem, itt az idő, most vagy soha. :) :vigyor: 

Amikor elhatároztuk hogy belevágunk ebbe a kalandba, kicsit túlmisztifikáltam szerintem. :) Talán mindenki így lehet vele először. Készültem rá. És ez eleve tök jó dolog. Régen történt velem olyan, hogy valamire készülök. Azt hiszem, utoljára akkor készültem, amikor tavaly előtti nyáron Olaszországban jártam, és minden városról tájékozódtam amit érintettünk, mert szeretem tudni hol vagyok. 

Szóval megnéztem a weboldalakat, elolvastam mások benyomásait és élménybeszámolóit, üzenőfalakat, leírásokat a szokásokról, megnéztem a fotókat a helyről, ésatöbbi. Vettem direkt erre az alkalomra egy új szexi cuccot (annak a dobozán lévő kép az illusztráció). Egy vadiúj dögös ruha sokat dob az ember lelkesedésén, magabiztosságán. (Igen, nincs is jobb egy jó vásárlásnál, mindenre gyógyító hatással van, szoktam is rázós alkalmaknál megtámogatni vele a belső békém.) Szexshopban vettem, ami jó erőpróba volt a későbbiekhez, hiszen egyedül belépni...hm...nem tudom, lehet hogy másnak semmi, de én azért lopva körülnéztem, ki néz. :napersze: A plázák unott eladóihoz szokott pesti vásárló számára nagyon kellemes meglepi, üdítő jelenség volt a boltban az eladónő. Én még ilyen jó fej, kedves, vicces, fesztelen, közvetlen, udvarias, kedves női eladóval nem találkoztam. Így az élmény már itt kezdődött. :D Miután a fél üzletet felpróbáltam (türelmesen segített véleményezni), erre a pink-feketére esett a választás. Hozzá necc combfix széles csipkeszegéllyel. Szerencsére van egy pont ilyen pink színű platformos tűsarkúm (a harisnyafórumban már láthatta aki nézi). Ehhez dukált egy csillogó pink-fekete körömlakkozás, így a megjelenés összeállt.

Amikor odaértünk, jó sok kocsi volt az utcában, pedig talán fél óra telt el nyitás óta. Beléptünk. Az első benyomásom az volt (és ez később is megmaradt), hogy jóval kisebb a tér, mint ami a fényképeken látszik. Minden ugyanaz mint a fotókon, csak ott nagynak látszik, valójában meg kicsi. Tudom, hogy már anélkül is lehet messziről fényképezni, hogy a fotós felkenődne a szemközti falra, de szerintem nem jó dolog, mert aki odamegy, nem azt fogja látni. 

Egy recepciós hölgy üdvözölt minket, egy szál átlátszó csipke valamiben és tűsarkúban. Ami jól hangzik, de... erről majd később. :) Megmutatta az öltözőt, ahol kaptunk egy szekrényt. Itt átvedlettünk, én a fent leírt és a képen látható cuccba, partnerem a többi férfihoz hasonlóan boxer+póló+papucs kombóba. Az előbbi hölgy körbevezetett minket, megmutatta az összes helyiséget amit használhatunk. Képről mind beugrott, csak a képen csillogóbb, színesebb, és nagyobb volt. :) Voltak hancúrozó szobák hatalmas többméteres ággyal, volt amelyik ajtajában csak függöny, volt amelyiket be is lehetett csukni. Voltak tematikus szobák érdekes eszközökkel, szexhinta, bilincses kikötözőhely. 

A wellness szinten jakuzzi, medence, szauna, masszázs. A középső szinten volt az origo, egy közösségi helyiség hatalmas kanapékkal, bárpulttal, pici színpad egy rúddal, régi idők házibulijaira emlékeztető disco-lámpával. Kb úgy lehet elképzelni, mint egy night clubot - egy kicsi vidéki night clubot. Nem az elegáns, hanem az otthonos fajtát. Nekem kicsit szemet szúrt a falon a tisztítószeres polc, a lekopott fogantyús hűtő, a ragacsos pult. A pultoslány lazára vette, egy farmernadrággal és egy pólóval elintézte a megjelenést. Zéró smink, hátrafogott haj. A pultban fényözön mint egy konyhában takarításkor. A vendégtérben kellemes félhomály volt. UV nem volt, hihi, de jó hogy nem fehérben jöttem. :)

A helyiség végében kitéve kaja, valami zöldségsaláta, abból kétféle, az egyikben hús is volt, a másikban nem. Ezen kívül ugyanez joghurt-öntetes verzióban is. Húsként pedig főtt füstölt sonka, bőrével együtt. Ez kicsit meglepett, egyrészt nincs Húsvét, másrészt nem kifejezetten az a szexi kaja amin inspirálódna az ember, látva ahogy mások jó zsíros disznóbőrt esznek...de gondolom éppen ezért nem nagyon fogyott belőle, aki szedett belőle, az is igyekezett trükkösen lefejteni csak a húst és kiügyeskedni a zsírok közül, anélkül hogy bármi is kirepülne önálló életet élni a ruháján (vagy másnak a ruháján). Nem nyüzsögtek a népek a kaja körül, na. :)

A hölgy bemutatott minket a bárpultos hölgynek, aki kezelésbe vett, mit kérünk. A kérdés költői lehetett, mert túl nagy választék nem volt. Az óvatos Martini Bianco kérdésemre a válasz, hogy ja, valahol van valami olyasmi...az olyasmi pedig extra dry volt, sebaj, kértem hozzá cukorszirup narancslét, így egy egész kreatív ital lett belőle. A lényeg hogy hatott. :D  

Merthogy ugye most jött a neheze. Mindenki minket nézett. Gondolom, az új hús szindrómáról lehetett szó. Szerintem átmentünk a vizsgán, meg a helyiségen is, és leültünk kicsit akklimatizálódni. :) Itt írok a második meglepetésről, amit éreztem.

Már voltunk jócskán, szerintem úgy 25-35 fő lehetett. Emlékszem valamelyik weblapon volt egy kérdések-válaszok oldal, és szerepelt egy olyan kérdés, hogy swingerbe csak manöken alkatú emberek mehetnek-e. A válasz, természetesen nem, mindenféle ember mehet, az egyetlen követelmény a jólápoltság. Vannak nem manöken alkatú emberek is. Ez jól hangzott. :) A valóság viszont az volt, hogy kizárólag nem manöken alkatú embereket láttunk. :( Általában olyan túlsúllyal, hogy Norbi évekig el lett volna látva munkával. A nők még csak-csak, közöttük voltak érdekesek, és volt néhány vékony is...de a férfiak! Jajjj. A házban magasan a legjobb pasi az volt, akivel odamentem. Tudom persze hogy nem számít a magasság, de mégis furi érzésem volt, amikor a bárpultnál állva a mellettem álló pasik kopaszodó feje tetejét tekinthettem meg, díszkivilágításban természetesen. Mit mondjak...nem támadtak tőle erotikus gondolataim. :napersze:  

Szóval kövezzen meg aki akar, de őszinte leszek, pro és kontra is! Az olyan illusztrációs fotókat, ahol kisportolt Adoniszok és párductestű nők szerepelnek, mindenki felejtse el, és képzelje maga elé a kispiripócspusztai városi strandfürdőt vasárnap délután, persze gyerekek nélkül. Na, ha ez megvan, igen. Alacsony, pocakos, kopaszodó vagy tök kopasz férfiak az asszonyaikkal, hébehóba egy-egy összeszedettebb nő harmadikként vagy egyedül. Korosztály átlag saccperkábé 45. Néhány idősebb, ugyanannyi fiatalabb. Néhány ital után megbarátkoztam a látvánnyal, azért írom le, mert ha előre tudom, akkor arra készülök, és nem ér sokk. :D 

És ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy nem éreztük jól magunkat. De! Szerintem fantasztikus élmény, a légkör miatt, még akkor is, ha valaki csak táncolni, szórakozni, iszogatni, beszélgetni, lazulni szeretne. Érdekes módon, annak ellenére, hogy kissé hm... sok komolyan túlsúlyos nő volt, életemben először nem éreztem részükről a kiközösítést, a féltékenységet, utálatot. Hasonló szituációkban általában éreztem magamon a pasik nyálcsorgatását és a nők szúrós tekintetét. Itt egyáltalán nem, egyiket sem! Mindenki nagyon kedvesen fordul a többi emberhez. Vidámak, lazák, barátságosak, közvetlenek az emberek. Semmi megjátszás, semmi pózolás, csak lazulás, szórakozás, tánc, beszélgetés, nevetgélés. És nulla féltékenység. Teljesen rendben vannak magukkal. Segítőkészek, kedvesek, anélkül hogy tolakodásnak vagy levegőnek nézésnek, ellenségességnek a szikráját is éreztük volna. Nagyon befogadó társaság. És érdekes módon ezért valóban elkezd az emberben nem a külsőn lenni a hangsúly, egyszerűen kevésbé lesz lényeges. Valahogy mindenki simán beleilleszkedik a társaságba. 

Mondjuk tevékenységeket illetően nem kiforrott elképzelésekkel vagy tervekkel mentünk, hanem puszta kíváncsisággal és nyitottsággal, így csalódások egyáltalán nem értek. Baromi jó volt a hangulat, majdnem zárásig maradtunk és nagyon jól éreztük magunkat. ;) Összességében egy szuper szombat esti szórakozási lehetőség, szerintem bárkinek. Nincs mitől tartani. Hiszen semmi nem kötelező, viszont sokmindent szabad. (Például igazi retró érzés egy zárt helyiségben bárpultnál dohányozni, amit utoljára Texasban tehettem meg, ott még szabad volt pár éve. ;) )

És itt térek vissza a hölgyre, aki fogadott minket. Azért volt elsőre furcsa, mert szemnek szokatlan volt olyan ruhát látni egy kimondottan rossz alakú nőn. Lapos fenék, lógó és kicsi mell, pocak. Rá sem mertem nézni nehogy látszódjon rajtam amit gondolok. És mikor kifelé jöttünk, ugyanaz a hölgy nyitotta ki az ajtót, és totál másmilyennek láttam. Kicsit sem volt furcsa ránézni, simán egymásra mosolyogtunk. 

Úgyhogy ha új szex-technikákat és featureket nem is tanultam, egy más szemléletet egészen biztosan. :)

Jó buli, na.

És íme a ruci (doboza), ami történelmet írt (mert a történelmet mindig az első írja): :) :vigyor: :D 

!kep:https://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/a91f17420180205040336.jpg

38 hozzászólás |

Idegenek
#38 2018-01-04 20:21:36
Van egy barátom, akivel sok dologban nagyon egyformák vagyunk.

Mindketten profi összeesküvés-elmélet készítők és okozók vagyunk, konspiráció, fondorlat, némi becsületesen gyarló erkölcstelenség (ha van ilyen :P ) tekintetében egymás gondolatait is megértjük, és a legőszintébben és legempatikusabban tudjuk megvitatni az aktuális szív és testügyeket is, lévén időnként jól jön a másik nem kíméletlenül és cinkosul egyenes nézőpontja. :) Abban is egyetértünk hogy mindketten tuti a pokolban fogunk fortyogni, dehát lesz ami lesz...ez van.  :napersze: 

Felhívott hogy van egy olyan film, ami nagyon nekünk való, megnézte de szívesen újranézné. Hát tegnap végre némi chips és harapnivalók beszerzése után leheveredtünk nála a tévé elé és megnéztük együtt.

Amiért megírom ezt, az az, hogy nagyonis Eropolisra való a film témája, és őszintén ajánlom azoknak, akik szeretnek gondolkodva szórakozni.
Nem valami hollywoodi szuperprodukció, nincsenek benne híres szereplők, nem boncolgat fennkölten bölcselkedő filozófiai témákat, és nem kábít túlvilági és egyéb megfoghatatlan eszmékkel sem. Viszont elgondolkodtat egy nagyon egyszerű, aktuális, hétköznapi, de közben borzasztó fontos témáról:

Hol van a határa a magánszférának és a csalásnak, mi a helyzet a titkokkal...jobb ha ott maradnak ahol vannak, vagy jobb őszintén élni még ha megbántjuk is ezzel azokat akik mást várnának tőlünk?

Mindenkinek akit érdekel az őszinteség vs. titok dilemmája, őszintén ajánlom a filmet.

Anélkül hogy spoilereznék, az alapszituáció.
Egy társaság, régi barátok, összejönnek egy vacsira. A játék a következő: mindenki tegye ki az okostelefonját az asztalra, és néhány órán keresztül ami érkezik rá, legyen az sms, csetüzenet, email, vagy hívás, az megy a közösbe...mindenki hallja és látja. Vajon hogyan sül el egy ilyen ártatlannak látszó játék...
Jujjjjj...várakozáson felül. :)

A film kimondatlan végső kérdése az alternatív befejezés. Mi a jobb? Hagyjuk mégis Ibolykát nyugodni?

Ez a kérdés nekem is egy örök paradoxon. Mindkét változatot próbáltam... és mindkét változattal égettem már meg magam.
A legjobb ha valaki úgy él hogy azt bátran kiteregethesse? Lehetséges egyáltalán úgy élni? Részemről nem hiszem. :( Marad az üst.  :napersze: 

Na de addig..?  :o 

[html][/html]

22 hozzászólás |

Magyar narancs
#37 2017-12-21 13:37:49
Kicsit sárgább, kicsit savanyú, de a miénk.

Nem, most nem a Tanú ikonikus jelenetéről fogok írni. :) Hanem a Főkrampuszról, akiről a blog bevezetője szól.
Egy, az életemen átcsörtető krampusz gúnyosan így fogalmazott róla:
"Egy kicsit pervi, egy kicsit gáz, de a miénk."

Nos igen. Közeledik a Karácsony. Amikor nem csak az orgazmus lesz a fontos hirtelen, hanem az is hogy fogják a kezünket, mellettünk álljanak feltétel nélkül, és ne kelljen az ünnepi vacsi után behúzni a hasunkat. ;) 

Számomra az Igazi Férfi ilyenkor az, aki hazahozza a bejglihez való cuccokat. Egyrészt mert számomra ellenállhatatlanul szexi amikor egy pasi házias, másrészt mert ezzel "egy csapat vagyunk" érzésem van, harmadrészt nehéz és utálok cipekedni, de szeretek sütni. :vigyor: Ilyen Férfit pedig ritkán találni errefelé. Jójó...nem is igazán ez a keresési kritérium, hiszen nincs minden nap Karácsony. ;) 

2013-ban, a regisztrációm után nem sokkal privire hívott. Elkezdtünk írogatni, és úgy fél óra után bekapcsolta a kameráját. Elakadt a lélegzetem, olyan mértékben megfogott amit láttam. A túloldalon Mr.Tökély ült - igaz, később kiderült, csak kívülről az. A külső megfog, a belső megtart? Hm. Néha pedig a külső megfog és megtart... :napersze: 

Egy másik, életemen átcsörtető krampusz ecsetelte a fröcskölő nyállal, megfeszült izmokkal, vicsorgó állkapoccsal egymásnak eső vadállatok párzását...az az őserőből táplálkozó vehemencia, az újra és újra elsöprő extázissal ideiglenesen véget érő küzdelem amit ő keresett errefelé - hát ezek lettünk mi. Pedig én nem ezt kerestem. Azóta a kapcsolatunk egy véget nem érő harc, amiben sem győzni, sem szabadulni nem tudunk.

Az idei bejglihez valókat nekem ő hozta haza. Igaz, nem könnyen vállalta a feladatot, olyan hisztit csapott a bevásárlás mellé mint egy primadonna. Megküzdöttünk - ahogy kezdettől mindig minden miatt - ezúttal én nyertem. :vigyor: Nem, nem mindig nyerek én. Néha le tud győzni, néha meg tud szelidíteni. Próbálkozom, próbálkozunk repülni...de az első szárnycsapásomtól kezdve itt az Erón, végül ő az aki valahogy mindig ott van ahol lennie kell, és végül mindig ő az aki ott is marad ahol lennie kell...és törött szárnyakkal valahogy mindig mellé hullok vissza.

Ahogy elnéztem a napokban, hát róla jutottak eszembe ezek a gondolatok. A hátország. 

Szinte mindenkinek van egy ilyen magyar narancsa. A többségnek itt van valamilyen hátországa. Akit nem hoz ide, sőt, talán miatta került ide. Akiből hiányzik valami fontos, de benne van valami még fontosabb, a ragaszkodás. Aki tökéletlen (nem töketlen - bár Karácsonykor még az is megbocsátást nyer), de elfogadja a mi tökéletlenségeinket is. Aki már bizonyított. Aki megfogja a kezünket. Aki egészen egyszerűen ott van ahol lennie kell, és biztosítja azt a hátországot, ahonnan könnyedén rugaszkodhatunk el. Aki miatt nem felel meg bárki, aki egykor vagy most - ilyen vagy olyan szempontból - feltette magasra a lécet.

Akivel az év 364 napján rengeteg bajunk van, és kinek mi nem kerek...talán olyasmit szeret a szexben amit nem szeretünk, talán nem teszi meg amit szeretnénk, talán túl kicsi a libidója, talán túl kicsi vagy túl nagy a farka, talán meghízott, talán lefogyott, talán túl megszokott, talán mi vagyunk a számára túl megszokottak, talán nem mindig azt kapjuk amit szeretnénk...

De! 

Ott vannak láthatatlanul a háttérben, a vállukra hajthatjuk a fejünket, elmesélhetjük milyen napunk volt, és nem kell hozzá kisminkelni magunkat, és három hétre előre időpontot egyeztetni, majd azon aggódni, hogy eltűnik-e addigra. Hogy megsértődik-e. Hogy felhív-e egyáltalán. Nem, ők nem tűnnek el soha. Ők ott vannak, ahol lenniük kell. Mindig ott vannak, ha piros hó esik akkor is.

Belefáradtam az idei évbe. Fizikailag, érzelmileg, értelmileg is. Ha egyenleget kellene csinálnom, ez az év nem az új ismeretségek éve volt, hanem a régiek elmélyülése. Akikkel korábban ismerkedtem meg itt és barátok lettünk, azzal még jobb barátok lettünk. Akivel találkozgatunk néha, azzal még örömtelibbek lettek a találkozások. Aki pedig mellettem állt korábban, az most is mellettem áll. Idén nem csatlakoztak újak. Akiknek lehetőséget adtam, csak átcsörtettek az életemen, majd ki is viharzottak onnan, csalódást, kiábrándultságot, bizalomvesztést hagyva maguk után. Aztán én is behúztam a féket...az életem nem átjáróház! Így kirekesztődtek olyanok, akiket talán mégis be kellett volna engednem...de már féltem beengedni.

Jövőre majd új év, új lelkierő, talán új szárnypróbálkozások is lesznek. Ez a jövő zenéje. Idén félretettem a szárnyakat és kötényt kötöttem. ;) Bejglit sütök, meg mézeskalács házikót. Megpuszilom és átölelem azokat, akik mellettem vannak, akiknek fontos vagyok. Feltételek nélkül. Akik sok tekintetben tökéletlenek, de ragaszkodnak hozzám.
Ez az időszak éppen alkalmas arra hogy egy pillanatra megálljunk és megbecsüljük a magyar narancsainkat. ;) 

Elnéztem azt a tökéletes fenekét amikor kijött a fürdőszobából...elmosolyodtam mert beugrott az a cinikus mondat abból a régi levélből.

Egy kicsit pervi, egy kicsit gáz, de az enyém. <3 

!kep:https://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/a91f17420171221133749.jpg

11 hozzászólás |

Fiatalok
#36 2017-12-17 19:32:08
Ennek a posztomnak két apropója van.

Az egyik, szeretek tanulni a hibáimból, így bemásolom azt a hozzászólásomat, amit kimoderáltak az ifjú felfedezőkről szóló poszt alóli hozzászólások közül. (A sorszámozást nézve nem ez az egyetlen, erősen szubjektív és szűrt az a hozzászóláslista, talán zárt fórumban kéne beszélgetni inkább, meghívásos alapon  :/ )

Nagyjából így szólt, emlékezetből.

"Én is azt hallottam hogy nem a fiatal férfiak szállnak ki előbb egy ilyen (fiatal férfi-idősebb nő) kapcsolatból, hanem a nők.
Saját példám is ezt mutatja. Még a kezdetek idején itt, volt egy ilyen kapcsolatom. Semmi rosszat nem tudnék mondani rá, kedves volt, gyengéd, férfias, tisztelettudó, sármos, sokkal inkább mint a 40+ férfiak, és mellé a szexben tökéletesen potens, bevállalós, önzetlen.
Mégis én fejeztem be.
Á...én telhetetlen...nem minden a szex. Nekem valahogy az is fontos, hogy más dolgok is a helyükön legyenek. Nekem fontos hogy ült-e Trabantban, volt-e úttörő, érti-e a korábbi kor hülye vicceit, hogy ugyanazt értjük a dolgok alatt, hogy ugyanabban a korban élünk.
Persze több emberből is össze lehet rakni, sokan teszik ezt.
De Sadyhoz hasonlóan én sem vesztettem még el a reményt, hogy egy emberben megtalálom."

Kíváncsian várom egy moderátor véleményét hogy vajon - puszta kicsinyességen túl - ez a hozzászólás vajon miben sérti a szabályokat.

A másik apropó, hogy ezt a hozzászólást üzenem azoknak a srácoknak, akik az elmúlt pár napban kedves, tisztelettudó, normális leveleket írtak nekem. Helyesek vagytok, szexik, kedvesek, de... ;) 

13 hozzászólás |

Mik vannak :)
#35 2017-12-13 19:16:52
 :o  :o  :o 
Mit láttam a neten...csak ámultam. Ez már a XXI. század a javából! ;) :vigyor: 

"Ha mindig is tudni akartad, hány kalóriát égetsz el egy menet alatt és milyen sebességgel szerválsz, eljött a te napod!

Egy állítható méretű okosfarokgyűrűről van szó, ami Bluetooth segítségével kommunikál a szexstatisztikák megosztására is alkalmas telefonos alkalmazással. A löketek sebességét és gyakoriságát is mérő farokgyűrűn emellett egy micro USB csatlakozó is található, ezzel lehet tölteni az eszközt, ha lemerül az akkumulátora.

A már előrendelhető, nagyjából 24.000 forintot kóstáló ketyere ezen kívül az aktusok hosszát, a szexszel elégetett kalóriák számát, a testhőt és a farokkerületet is méri. A kissé intim információmorzsák tárolása alapvetően anonim módon történik a kiegészítő megálmodói szerint, a telefonos alkalmazásnak köszönhetően ugyanakkor dicsekedni is lehet, a magukra éppen különösen büszke férfiak ugyanis meg is oszthatják a barátaikkal, hogyan teljesítenek.

A farokgyűrű ezenkívül bizonyos nemi úton terjedő betegségek, például a szifilisz és a Chlamydia-fertőzés kiszűrésére is alkalmas lesz, és a kipróbált pozíciók között is képes lesz különbséget tenni.

Mivel mással „forradalmasítaná” valaki a viselhető okos eszközök piacát, mint a szegmenst „újradefiniáló” okosfarokgyűrűvel? És hogy mire derülhet fény, ha mégis ellopnák az adataidat? Csak a pontos méreteidre és arra, hogy mennyi ideig bírod. Plusz arra, hogy milyen nemi betegségekkel rendelkezel. Cserébe viszont kiderülhet végre, milyen tolóerővel dolgozol! A hülyének is megéri!"


!kep:https://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/a91f17420171213191652.png

14 hozzászólás |

Kényeztetés
#34 2017-12-10 16:29:37
Alapvetően utálom ezt a szót, talán csak azért, mert mostanában közhely lett belőle. Úton-útfélen kényeztetjük egymást, magunkat (ez a legborzasztóbb szövegkörnyezet), miközben a világ fénysebességgel halad a saját megsemmisítése felé, az emberek egyre önzőbbek és lelketlenebbek, a világ egyre ridegebb és (ön)érdekkozpontúbb, és valójában a valódi kényeztetéshez távolról sem közelít az, amit annak neveznek.

Inkább kompenzálás.

Legyen bármi is, néha mégis jó tud lenni. :)

Pénteken éjszakai naturista szaunaszeánszon voltam. 

Kényeztetés 1. 
Vizes fürdőruha nélkül mászkálás, medencébe ki-be, szaunába ki-be, jakuzziba ki-be.

Kényeztetés 2.
Kókuszos-rumos felöntés, haladóknak...annyira meleg hogy már az ember lélegzete is elakad...és akkor jön a megváltó törölközőcsattogtatás...jujjj egy kis hűvös levegővétel olyankor felér egy orgazmussal. ;) 

Kényeztetés 3.
Férfi-nő arány kb 60-40%, túlsúly alig, ellenben jobbnál jobb izmos férfi fenekek látványa...majd mindez előlnézetből. ;)

Kényeztetés 4.
Kinti melegvizes medence. Tökéletes feeling: forró víz, meztelen test, tökéletes csend, felettünk a csillagos ég. Határtalan szabadság.

Kényeztetés 5.
A poharat mindenki magával viheti, a vízbe is. :D

Kényeztetés 6.
Kedves, figyelmes, önzetlen partner, akivel mindez tökéletes élménnyé teljesedik. Ja, és a feneke is beleillett a képbe. :D

Hhhhhhh...kényeztetés vagy nem, jólesett. :vigyor:  <3 


!kep:https://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/a91f17420171210162937.jpg

11 hozzászólás |

Akkor, ha...
#33 2017-11-17 18:11:28
A környezetemben mostanság elszaporodtak a feltételek.
Akkor, ha...
Akkor kapod meg ha..., akkor találkozunk ha..., akkor lesz ez vagy az ha...

Van mondjuk egy extrém olcsó repülőjegy X helyre, ahova régi vágy elmenni. Kb 2-3 óra alatt el is fogy. És akkor jön az egyikük, csak akkor ha... ha szállás is extrém olcsón van, ha garantálható hogy jó idő lesz, ha most azonnal van kész utiterv, és ha...ha...ha. Ha a másik nem szervíroz mindent ezüsttálcán, akkor inkább nem.
Különben kuka. Eldobunk egy elérhető élményt.

Van mondjuk egy kölcsönös érdeklődés egymás iránt. Találkozásokkal ki lehet deríteni hogy van-e benne több vagy nincs. És akkor jönnek a feltételek. Előbb töröld magad az eróról, és akkor kiderítjük (mit is? hogy vajon hiába töröltem-e magam?)... Ha nem teszed meg, akkor inkább nem.
Különben kuka. Eldobunk egy kapcsolatot.

Van mondjuk egy viszony. Mígnem jönnek a feltételek. Csak akkor, ha... ha mondjuk a másik elválik, eldobja a fél életét. Ha nem teszi meg, akkor inkább nem.
Különben kuka. Eldobunk egy szerelmet.

Van mondjuk egy vonzó reglap, kellemes bemutatkozás, mögötte egy normális férfi, és sokan addig jutnak, megkérdezik, hány centis a farka. Ha nem több 20-nál, akkor inkább nem.
Különben kuka. Eldobunk egy lehetőséget.

Feltételek, feltételek, feltételek. És könnyen lemondás. És panaszkodás, sikertelenség.
És hiába rövid az élet, eltelik azzal hogy ahelyett hogy élveznénk amit kaphatunk, görcsölünk azért hogy még többet kapjunk.

Elgondolkodtam, vajon a szeretet, a tetszés, vágy tud-e feltételes lenni. És arra jutottam, hogy nem tud. *A szeretet, a szimpátia, a pozitív érzések feltétel nélküliek.* Csak feltétel nélküliek lehetnek. Valakit vagy szeretek, vagy nem. Valamit vagy akarok, vagy nem. A "szeretlek, ha ezt megteszed" és az "akarom, ha ez még teljesül mellé" - nem szeretet és nem akarat. *Hanem vegytiszta önzés.* Az nem a szeretet, a vágy, az akarat tárgyáról szól, hanem az illető saját egójáról, a saját érdekeiről, a saját sémájának a másikra préseléséről. Így lesz az ajándékból üzlet.

Megismerkedtem egyszer egy nős férfivel. Csak úgy, közös érdeklődési kör folytán. És szerettem vele időt tölteni, mert szimplán jól éreztem magam. Udvarias, kedves, férfias, szexis, figyelmes, toleráns, jó beszélgetőpartner, kellemes társaság. Ritkán találkoztunk, mert mindkettőnknek kevés volt az ideje. És valahogy adódott, hogy mindenki olyan, amilyen, így volt természetes. Amennyit tudtunk egymásnak nyújtani, azt nyújtottuk feltételek nélkül, addig ameddig. Búcsúzáskor puszival elváltunk, mindenki visszatért a saját hétköznapjaiba, és senki soha semmit nem szabott feltételül. Eszünkbe sem jutott semmi ilyesmi.

És gondolkodnom kell a példákért. :(
 
Pedig felszabadító érzés tud lenni egy ilyen kiruccanás a feltételek és elvárások világából. De vajon mi az oka hogy ilyesmik helyett görcsölnek az emberek a feltételekkel, a saját akaratuk érvényesítéséért? Önvédelemből, büszkeségből, kishitűségből, nagyravágyásból, önzésből, birtoklási vágyból, bizonyítási kényszerből, vagy ki tudja miért. És csak az értékes, ahol hátradőlhetünk hogy lám-lám, a feltételeinket rákényszerítettük egy másik emberre, hurrá. Aztán harcolunk a következő győzelemért. 

De győzelem ez egyáltalán?! Már a harcolunknál kezdődik a probléma, és ami egyiknek győzelem, az a másiknak vereség.

Aki meghajlott, az nem fogja olyan édesnek érezni az édeset. Mert megfizetett, megdolgozott, lemondott érte, vagy szerencséje van. De a lényeg hogy önmagában a személye, a léte nem volt elég. Azt a magabiztosságot ritkán kapjuk meg, amit gyerekkorunkban. Fülembe cseng ahogy anyukám azt mondogatta, én akkor is örökké szeretlek, ha rossz vagy.

A pozitív érzések bizony feltétel nélküliek. Ha nem, akkor már baromira nem is pozitívak. :(

!kep:https://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/a91f17420171117181128.jpg

34 hozzászólás |

Exkedvenc
#32 2017-11-08 20:17:04
Rátaláltam a régi emlékek között. Azt hittem, már elfelejtettem, már nincs rám hatással.
Egykor micsoda éjszakákat töltöttünk együtt! :napersze:  Túl sokat is, ezért kellett megválnom tőle. Már szinte csak ő létezett, még álmomban is vele voltam. Ez pedig kiszolgáltatottá teszi az embert. Ezért elhatároztam hogy vége. Talán nem örökre...de abban a formában vége.

Azóta sok év telt el, eleinte szenvedtem annyira hiányzott...naponta gondoltam rá. Aztán néha elfogott a vágy, de ellenálltam neki. Az idő mindent begyógyít, jöttek mások, jöttek más élmények, és lassan a feledés homályába merült. Ám egy költözködés utáni takarításnál a neve ott vigyorgott egy régi szekrény fiókjának mélyén, amikor kihúztam. Egyből eszembe jutottak a régi emlékek, együtt töltött éjszakák és nappalok. A felfedezés izgalma, az összeszokottság biztonsága, az állandó kihívás hogy a legjobb legyek, a tét folyamatos emelkedése, az egyre extrémebb eszközök használata, egyre újabb területek felfedezése. Csábítóan hívogatott. Nem sokáig vívódtam.

Talán már elég idő telt el, hogy ne mindig ugyanoda lyukadjon ki a történet. Egy egyszeri alkalom...semmi több. Csak egyszer. A régi emlékek kedvéért. Utána megy vissza oda ahol volt.

Vele nem 5 perc egy menet, idő kell hozzá és megfelelő körülmények. Meg kell szervezni, elő kell készíteni. De nem számít sem idő, sem energia...amikor az élmény megéri. Tudtam hogy ha vele kezdek, akkor holnap alvás nélkül fogok dolgozni. Mindig ez van. Vele nem lehet abbahagyni. Mindig van még valami, még egy újabb élmény lehetősége, még egy extrém eszköz, még egy aprócska felfedezetlen részlet. És csak fokozzuk. Lassan vetem be az újabb energiákat, újabb trükköket, lassan növelem a tétet, izgatjuk egymást a végletekig, amikor minden felgyülemlett muníciót egyszerre elhasználva együttműködésünk egy eget és földet összeomlasztó hatalmas katarzisba torkollik.

Előkészítettem az eszközöket. Némelyik már poros volt, némelyiket keresgélni kellett, összeilleszteni a darabokat, megfelelőt a megfelelővel...előkészíteni a környezetet, beállítani mindent hogy az élmény olyan tökéletes legyen mint egykor.
Megszerveztem hát hogy egész este és éjjel ráérjek. Besötétítettem, csak némi hangulatvilágítás maradt. Bekészítettem a legalapvetőbb kellékeket. Egy-egy extrém játszadozás után, kiszáradt ajkakkal nagyon jól tud esni egy szál cigaretta és mellé egy hideg Martini cukrozott szélű pohárból, citromkarikával, lassan szopogatva...és közben egy finom nyújtózkodás, erőgyűjtés a folytatáshoz. ;) 

És most itt ülök, izgatottan...kíváncsian hogy ugyanolyan fantasztikus lesz-e az élmény vele mint egykor. Minden előkészítve, már csak ő hiányzik.

És megérkezett. A régi elégedettséggel hátradőlök, nézem az ismerős képet és hallom az ismerős zenét...és lassan feltűnik a felirat:

A g e  o f  E m p i r e s  III.

 :vigyor: 

29 hozzászólás |

Reloaded :)
#30 2017-10-22 01:51:10
Az utóbbi időben kicsit elhalkultam, eltűntem pihenni.
Sokan mondták már hogy erre itt szükség van, mert felzabálja az ember idegrendszerét, szívét, lelkét, és amikor már előbb támadsz mint ahogy bántottak volna, akkor húzz el pihenni és Eró közelébe se gyere.

Igazuk volt. :( 

Pedig azt hittem, velem aztán nem fordulhat elő, merthogy én óvatos vagyok, megválogatom kivel találkozom, a beszélgetéseket megpróbálom értelmesen felfogni és hiszek a józan észben és a szívben. Éveken keresztül nem is fordult elő.

Aztán mégis. És nem a letolt gatyás nulla helyesírású bunkók készítettek ki, dehogy. Mégcsak nem is a nyomuló csakdugniakaró huszonévesek, és nem is az oldalt "rendeltetésszerűen" használók. Rajtuk nevetek, vagy éppen belemegyek a játékba - attól függően milyen kedvem van és milyen a túloldalon tartózkodó játékos. :)

Az igazán veszélyes dolog az, amikor valaki közel jön. Amikor már nem idegen. És anélkül lesz valaki nem idegen, hogy igaziból tudnám hogy érdemes erre. És nem fog a bizalommal rosszindulatúan visszaélni, és a nárcizmusát velem hízlalni, vagy az egóján ütött lyukakat velem betömni. Ha ebben téved valaki, az nagyon megfizet a tévedésért. És én tévedtem, óriásit tévedtem. :(

Így kicsit megértettem, hogy miért van hogy sokan csak a testüket adják. A test sebei könnyen gyógyulnak (és okozásuk is ritkább), míg a lélek sebei talán soha. 
A lelkem nélkül viszont értelmetlennek tartottam itt lenni. Üresen nem érdekel. Ha pedig én is oda jutottam, hogy egy miatt ezentúl mindenkiről csak a rosszat tudom feltételezni, ha egy ember felé a bizalmam elvesztése miatt többé nem tudok másban megbízni, akkor pláne minek. 

És akkor pénteken tartottunk páran egy alapvetően csajos talit, ahol díszvendégnek egy férfi is megjelent (sajna épp csak mert mennie kellett). Mielőtt bárki rosszra gondolna, csak traccsparti. :) De jó tud lenni! :D
Néha többet ér, mint egy közepes szex. :D :D

Szóval három klassz csaj és egy jó pasi (ingben!!!) ;). Vaníliás latte, aztán séta, aztán már csak hármasban egy kis (vagy nem kis) alkohol, filozófia a világ dolgairól olyanokkal akik hozzám hasonlók...és valódiak, van szívük, van lelkük. Lehet hogy hideg volt, lehet hogy egymás szavába vagdostunk néha, de nekem baromi jólesett. Lazán és csajosan, és mégis szívvel. ;) Ez így a szünettel együtt helyretette a valóságérzetemet.

Köszönöm nekik az estét, jó buli volt! ;)

Az egyensúly is lassan helyreáll, minden(ki) a helyére kerül, foroghat tovább a lemez, keresem a nemtudommit, de azt úgy hogy közben jól is érzem magam. ;) Ahogy eddig. ;) 

The show must go on... :)

!kep:https://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/a91f17420171022022559.jpg

12 hozzászólás |

Szép napot!
#25 2017-07-27 13:51:43
Ezt most nem én mondom. :) Bár mondhatom is, de nem ezért írtam le.
Nekem mondják (írják).

Egy másik levéltípus, amiből nagyon sok érkezik. Szép napot, kellemes napot, jó reggelt/estét, jó a fotód, tetszik a bemutatkozásod, jó csaj lehetsz, imádom olvasni az írásaid...ésatöbbi. De csak ennyi.
Nem trágár, nem közönséges, nincs vele semmi baj. Tök aranyos. Még mosolyt is csal az ember arcára. Először...
...de századszorra már felvetődik az ember lányában hogy ez mind oké és köszi meg minden, de *ennél esetleg több is menne*..?

Általában válaszolok az ilyen levelekre. Pláne hogy az illető már "jó ismerős", mert nem ez az első levele. Gyakorlatilag köszöngetünk egymásnak. Merthogy én is ennyit írok vissza. Köszi, neked is. :vigyor: 

Van akikkel ez már évek óta megy így.  :napersze: 

Néha nem tudom megállni hogy ne akarjak a függöny mögé benézni. Affene a kíváncsi mindenit. :vigyor:  Szóval válaszképpen írok neki, hogy esetleg ennél többet is tudnál magadról elmondani? ;) Találjátok ki, mi szokott lenni a válasz. Az a válasz, amitől eleinte amíg nem voltam ilyen kiképzett eropoliszos, még anno felállt a szőr a hátamon...most már immunis vagyok rá. "Mit akarsz tudni?" Grrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr....vagy mégse vagyok immunis?! :o 

Na jó...erőt veszek magamon, ha már 2 év alatt túljutottunk a köszönésen, akkor haladjunk. :vigyor: 

De nem fogom ám 100x leírni, mert nem. Leírom most egyszer, igen részletesen, indoklással együtt (megelőzve a következő "De miért" nevezetű kérdést), aztán ezentúl csak egy linket kell küldenem válaszképpen.

Na szóval...mit is akarok tudni.

Először is, ha nincs kitöltve az adatlapod, akkor azt hogy milyen magas vagy és milyen testalkat. Van-e hajad, ha van akkor milyen színű. Milyen színű a szemed. *Nem érdekel mekkora a farkad!* 90% az esélye hogy átlagos (ettől átlag az átlag), és az épp megfelel. Szóval nem, nem a farkadat akarom elképzelni, hanem *téged*.

Ha nincs fotód, akkor a fotódra vagyok kíváncsi. De olyan fotódra, ahogy a randin is megjelennél. Olyan fotódra, amivel meg akarsz hódítani. Nem arra hogy hogyan ásol a kertedben, nem is arra hogyan vered ki a farkad csendes magányodban a vécén, és arra sem hogyan dugtál meg egy másik nőt a régi szép időkben (pláne nem egy másik férfit), hanem egy olyan arcképre, ahogy majd látni foglak ha találkozunk. Tényleg van olyan aki egy szál letolt gatyában akar meghódítani egy nőt?!

Ha ki van töltve az adatlapod és küldtél képet a jó reggelt mellé, és válaszoltam rá, akkor nyugodtan átugorhatod a fenti 2 bekezdést, mert az adatlapod elolvastam elejétől a végéig, elégedett vagyok vele, és tetszik a fotód. Gondolod hogy ettől már elégedetten hátradőlhetsz? :napersze:  NEM. Ugyanis a korombeli férfiak úgy fele nagyjából tetszik és megfelelők a paraméterei, mégsem fekszem le mindegyikükkel. :vigyor: 

Merthogy most jön csak a neheze. A kérdések. Amin beregisztrálásom óta csak csodálkozom csodálkozom és csodálkozom, hogy mi bennük a nehézség. Én bármelyik kérdésemre szívesen válaszolnék. De ha valaki méltó rá, magamtól is mesélek. Nem értem, ez miért ekkora dolog.

*Szóval, Uraim, hogy mit is akarok tudni.* :)

Hogy mi van belül. Mi a tartalom.

Hogy csak a legfontosabbakat említsem.

_Mivel foglalkozol?_ Igen, ez fontos. Nagyon fontos, mert az ember az életének a harmadát ezzel tölti. Sokat elárul valakiről. És nincsenek jobb meg rosszabb foglalkozások. Ha azért nem mered megmondani mert szégyelled, akkor már vesztettél is, mert olyan férfit keresek, akinek az önértékelése rendben van. Aki vállalja magát, és képes magára büszke lenni. Akinek titkolnivalója van, annak okkal van. Mert nem büszke magára. Akkor valószínűleg nekem se jönne be.

_Hol élsz?_ Úgy értve, milyen körülmények között. Albérletben, saját házban, rokonnál, szülőnél, ésatöbbi. Egyedül vagy másokkal? Igen, ez nekem fontos. Nem azért mert kizáró ok lenne vagy ilyesmi (jó, a feleséggel-barátnővel élés azért kizáró ok), de mielőtt belemegyek egy személyes találkozásba, ezek tudatában szeretném. Ha titok, akkor nyilván oka van - az efféle titkos okok viszont tuti hogy később problémahegyek lennének.

_Miket szeretsz a szabadidődben csinálni?_ Csodálkozom hogy ezt meg kell indokolni. A szex nem hobby :) és nem lehet minden szabadidőben szexelni. Nagyon egyszerű ember az, aki eszik-iszik-alszik-dolgozik-szexel, és ezen kívül nem csinál semmit. Ez a Maslow-piramis alja, a biológiai szükségletek szintje. Ne már. Nem ösztönlényt vagy emberszabású állatot keresek hanem embert.

_Milyen elképzeléseid, elvárásaid vannak egy partnertől?_ Ha a legalapvetőbb szinten sincs ilyen, ha neked tök mindegy, akkor te csak üríteni akarsz. Na arra pont nem én vagyok az ideális megoldás.

_Vannak-e olyan szexuális elvárásaid, igényeid, vágyaid, amik általad erősen preferáltak, és nem hétköznapiak?_ Az imádod az orálszexet vagy a szép női fehérneműket (a nőn!), az hétköznapi (ha magadon, az már nem az). De ha biszex vagy, vagy imádod a swingert, az már nem hétköznapi. A nem hétköznapi preferenciákról azért jobb az elején tudni, mert egyrészt úgyis kiderül, másrészt honnan tudod hogy nekem épp nem az jön-e be ;) , harmadrészt ennek tudatában szeretnék belemenni vagy nem belemenni bármibe is.

Ezek a témakörök már egyrészt elég tágak ahhoz hogy elinduljon egy egyre érdekesebbé és nyíltabbá válható beszélgetés, másrészt mikor először találkozunk, már nem lesz az az érzésem hogy ez egy vadidegen, és én sem leszek számára vadidegen. Mert ha ez az érzésem hogy a másik idegen, akkor erőltetett a találkozás, és nem lesznek szexi gondolataim, nem beszélve arról, hogy *aki titkolódzik bármiben is, annak nem fogom kiadni a szexuális vágyaimat* sem.

Tudom hogy sokan a "személyes találkozásban hisznek". :/  De! Én viszont abban hiszek, hogy emberileg alapjaiban kedvelnem kell egy férfit ahhoz hogy annak a személyes találkozásnak egyáltalán legyen értelme. *Kommunikálni, kommunikálni és kommunikálni. A megismerkedésnek ez a lényege.*

Ha pedig a fentieket elolvasva az jut eszedbe, hogy ezek ugyan minek kellenek egy szexpartnerséghez, akkor olyan fényévekre vagyunk egymástól hogy tutibiztos hogy nem téged kereslek. :)

Persze ettől még szép napot! ;)

19 hozzászólás |

Késő
#24 2017-07-25 18:12:31
Tegnap akartam írni egy posztot ezzel a címmel.
Az lett volna a témája, hogy annyira de annyira unom hogy mire egy pasi elhatározza magát valamire, addigra eltűnik a lendület, a varázs, a pillanat... és mire felébred, már késő. Hogy utálom ezt a szót! :(

Aztán meggondoltam magam. Nem is tudom miért. Töröltem a vázlatot és kiléptem.

Erre ma, épp az elmúlt percben, kiírja a rendszer hogy egy általam érdekesnek jelölt személy belépett.
Kinyitottam a reglapját, aztán rákattintottam a fotóra, ki is ez.

Azzal a szándékkal, hogy ha nem az ördög, akkor most bejelölöm kedvencnek, aztán lesz ami lesz. Kell valami ami kimozdít ebből a tökölésből.
Fotó megnéz...hm. Nem is rossz. Miért is nem jelöltem be már korábban?! Jaaaaaaa...hogy a szirének éneke elhomályosította az érdeklődésem. Vagy én voltam a szirén?! Tök mindegy.

Ahogy egy másik poszterina írta, kutyaharapást szőrével. Igen! Essünk neki. :D
Legfeljebb jó lesz reggelire. :D
És visszaléptem az adatlapjára, hogy bejelöljem.

Üres oldal.

Mi van????? :o  :o  :o 

Ebben a percben csinált harakirit. Törölte magát. Ahhhh...addig tököltem amíg...késő. Basszus a hóhért felakasztották. :napersze: 

Ez nem az én napom. :( Ahogy a tegnapi se volt az, és a tegnapelőtti se. Valahogy egy ideje nincs napom. (Meg holdam se persze...csillagok talán ha beverem a fejem) :napersze: 

De azért fel a fejjel, a humorérzék nagyon fontos. Majd legfeljebb szétröhögöm magam az ágyban. ;)

36 hozzászólás |

Visszautasítás
#21 2017-07-16 21:53:35
Egy másik blogger korábbi bejegyzése ihlette ezt a posztot. A visszautasítás.

Nagyon kemény téma, sok hazugsággal, szépítéssel, csúsztatással. Miszerint vannak alacsony libidójú emberek. Igaz hogy korábban normális vagy magas volt a libidójuk, de mégis valahogy elszállt... :napersze: 
És azt mondják hogy nincs kedvük. Nem mondják meg miért. És fel sem merül a visszautasítottban az a triviális dolog, hogy a másik azért nem mondja meg miért, mert nem akarja megbántani?

Hogy hiheti el valaki hogy a másiknak nincs libidója? Mindenkinek van. Ki nem tapasztalta meg azt az érzést hogy bármikor tudna? :) Igenis az emberek többsége (ha egészséges) vágyik a szexre *ha kívánatos a partnere*, és nincsenek vele kapcsolatban kiábrándult, taszító, gusztustalan emlékei.

Sok visszautasítás születik évtizedes házzasságok, többéves kapcsolatok után. A felek jól megvannak, jól kijönnek, kedvelik, szeretik egymást, és ezer meg ezer érdek is összeköti őket. Komolyan, meg lehet mondani egy ilyen szituban az igazságot? És kell is? Mi a haszna? Valószínűleg semmi. Sértődés, cirkusz, egymás taposása, egórombolás.

_Kedves visszautasított férfiak! _
Nem lehetséges, hogy túl sokszor pukkantottatok a nő orra alá, túl sokszor böfögtetek akkorát a sör után hogy a fal adta a másikat? Nem lehet hogy előfordult hogy pénteken borotválkoztatok, utána csak hétfőn reggel?! Nem lehet hogy fürdés nélkül bújtatok az ágyba? Esetleg akkora pocakot növesztettetek hogy nem látjátok a farkatok? Vagy nem vettétek észre az új frizurát? Esetleg durván káromkodva reagáltatok valamire? Túl sok szőke nős viccet meséltetek egymásnak a haverokkal? Úgy nyúltatok a nőtökhöz hogy neki nem volt jó, és nem figyeltetek rá? Túl sok volt a veszekedés mostanság?
Türelmetlenek vagy önzők voltatok a szexben? Van egy bibircsók a hátatokon? Lehet hogy olyankor is erőltettétek a szexet amikor épp nem voltatok annyira harckészek és órákig kellett kínlódnia hogy felálljon? Fáradt volt és ti azt vártátok hogy őrülten lovagoljon?

És indul az ördögi kör, amiből még a pszichológusok által emlegetett őszinte beszélgetéssel sem lehetne kitörni. De nem lesz őszinte beszélgetés, mert a nő sosem fogja megmondani hogy azért nem kíván mert valamikor durva izzadságszagot érzett rajtad, büdös volt a farkad, a torkán akadt a szőr, kidörzsölted a punciját, kitépted a haját, a borostád közelről gusztustalan volt, koszcsík volt a nyakadon, büdöset pukkantottál, nem húztad le a vécét rendesen, fáradt volt és úgy tett mintha jó lett volna neki hogy leszállj róla és te nem vetted észre és mégis megdugtad...ésatöbbi.
Ettől még a nő szeretni fog, mert a jellemetekbe szeretett bele. De nem fog kívánni.

_Kedves visszautasított nők!_
Nem lehetséges, hogy túl sokszor láttak benneteket körömvágás, szemöldökszedés, hajfestés, vagy tamponcsere közben? Esetleg túl sokszor utasítgattátok a férfit, vagy beszéltetek úgy vele mint egy kutyával? Vagy esetleg a libidó fénykora óta híztatok 30 kilót, 5 ruhaméretet, és a fodrászt, kozmetikust sem látogatjátok olyan intenzitással mint egykor?! Lehet hogy a sminket a kurvák fegyverének tartjátok? Esetleg gyakran a barátnők voltak fontosabbak? Lehet hogy a szexben gyakran leszarjátok hogy a párotok mit szeretne? Lehet hogy úgy kezelitek mint egy szolgát / gyereket? Lehet hogy kényelmesebb egy leggingsben, papucsban és hosszú pólóban lenni mint nőként kinézni?
Ettől még a férfi szeretni fog, mert a jellemetekbe szeretett bele. De nem fog kívánni.

Ha a felek szeretik egymást, akkor hallgatólagosan elkönyvelik ezt a dolgot, és a kiábrándult, visszautasító fél nem fogja elmondani miért nem akar szexelni, rátok hagyja hogy alacsony a libidója. És tényleg az lesz! Mert nagyon sokan akik hűséget fogadtak, még ekkor sem csalják meg a párjukat. Mert szeretik. Csak szenvednek, és valóban tovatűnik a libidójuk - így védekezve nehogy a vágyaik miatt összedöntsék a jól megszokottat...látszólag frigid nők és eunuchok lesznek belőlük, a másik fél meg nem érti.

Szóval kedves Visszautasítottak! Bármennyire kézenfekvő, békés, és kényelmes megoldás - és a partner is bármennyire nagylelkűen felvállalja -, mielőtt rásütitek a partneretekre hogy alacsony a libidója, kicsit nézzetek magatokba. Illetve magatokra. Merthogy *a libidó a világ legőszintébb dolga*. Állatias, ösztönös, így nem lehet észérvekkel befolyásolni. A libidót rohadtul nem érdeklik a közös gyerekek, a libidót nem érdekli a házon a hitel, a közös autó, vagy a sok pénz. Nem érdekli a kényelem, a biztonság, érdek, még a kellemes beszélgetések és a lelkek "összebizsergése" sem. 

*A libidót egy érdekli, a másik test mennyire vonzó és kívánatos! *

És a libidót nem lehet átverni, meggyőzni sem.
Úgyhogy ha a gyorssegélyeken, pótcselekvéseken, önbizalomszexeken túl valóban meg akarjátok oldani a problémát, akkor figyeljetek oda a testetekre, hogy vonzó és kívánatos legyen. Hétköznap is. Mindig. Nem csak 5 perccel azelőtt hogy szexelni akartok! MINDIG. Az elfogadom magam dumát meg azoknak találták ki, akik önigazolást keresnek megoldás helyett. Hiába fogadod el magad, ha a párod nem fogad el. És hiába akar elfogadni az eszével, a szívével, a libidójával akkor sem tud. :(

Nem könnyű a hétköznapokban is vonzó férfinek / nőnek maradni. Mégis érdemes lenne talán megpróbálni nem szétfolyni a dagonyában hanem *kívánatosnak maradni*. És ha sorozatosan visszautasítanak, akkor vegyél vissza, hozd magad rendbe, fogyj le, borotválkozz meg minden nap, dezodort otthon is használj, hagyd a flipflopot meg a macinacit... légy olyan minden nap mint az első hónapban, és ne kezdeményezz, hagyd a másikat hogy eltompuljon a benyomás amiért nem kívánt. Várd meg hogy ő tegyen lépést feléd, ne tedd présbe. Ha nem teszi, hónapokon át, akkor pedig - szerintem - gondolkozz el azon, hogy van-e jogod elvenni a másik embertől a szexualitását, vagy helyesebb elengedni.



45 hozzászólás |

Novella
#20 2017-06-30 17:42:01
Egy erotikus novella, amit nő írt. :) 
................

Már több hónapja dolgoztunk ugyanazon a helyen. Szép belvárosi klub volt, teljesen szokványos, a tér kellős közepén egy pár méteres színpad, derékmagasságban hogy a lényeg jól látható legyen, mögötte tükör. A kötelező rúd két példányban.
Az éjszakák egyformán teltek, éjfél körül beértünk Gigivel, kényelmesen megittuk a kávénkat, amikor szólt a főnök hogy "jó" a társaság, nyomtunk egy műsort.
A társaságból nem sokat láttunk, mi mindig csakis egymással foglalkoztunk. Minden éjjel nyaltuk-faltuk egymást, így -ahogyan a régi házasok- már nem sok meglepetést okoztunk egymásnak. Legfeljebb a zene és a jelmezek változtak.


A főnök szerint nagyon jó vendégek voltak, távol-keletiek, üzletemberek, bejöttek kiereszteni a gőzt, és persze a pénztárcájuk tartalmát. Mutassuk meg nekik.
Körbeülték a színpad előtti nagy asztalt, lehettek vagy heten-nyolcan, fiataltól az idősig. Kitaláltam, hogy kezdjünk közöttük, ne a színpadon. Mindet megsimogatjuk, aztán mégiscsak egymást fogjuk elkapni egy fordulóra. Legalábbis ez volt a forgatókönyv.

Félhomály volt. Halk zene mellett közelítettünk feléjük, majd a hosszú asztal két végén lévő pasik ölébe ültünk. A mai menü a kemény csajos volt: fekete bőrrucit viseltünk, nyakörvet, hosszú fekete kesztyűt, lakkcsizmát, kalapot. A kalap alól rakoncátlanul omlott alá hosszú szőke hajunk. Egy kis csípőtekergetés után az én oldalamon ülő középkorú úriember ölében elégedetten tapasztaltam, hogy az alaphang megvan, az érdeklődés kemény. Jeleztem Giginek hogy ideje egymásra találnunk.
Felmásztunk négykézláb az asztalukra és elindultunk egymás felé. Középen összeértünk, és előbb finoman kerestük egymás ajkát, hogy azután a megtaláláskor egy forró csókkal jutalmazzuk egymást, magunkat, és persze a közönséget.
Magamhoz húztam Gigi fejét, és halkan a fülébe súgtam:
- Vigyük fel az egyiküket a színpadra! - tudtam hogy barátnőmnek nem fog tetszeni a dolog, nem szerette a meglepetéseket, márpedig ha egy ismeretlen férfit felviszel egy sztriptízbár színpadára két leszbi csaj közé, az bizony tartogat meglepetéseket.
- De te választasz - suttogta beletörődőn - és te is fogsz vele foglalkozni.

- Persze! - ígértem. Izgatott lettem. Végre történik valami. Vele ellentétben én egyenesen imádtam bevonni a közönséget a műsorba. Élveztem hogy ki hogyan reagál, kit mennyire tudok a hatalmamban tartani, és persze élveztem a night clubok legfőbb szabályát: én bármit tehetek a vendéggel, de ő nem nyúlhat hozzám. Kellemes borzongás futott át rajtam, úgy éreztem elememben vagyok egy kis játékra. 

Gigi hátrahajolt az asztalon, megnyaltam a mellbimbóját, ami közben előkerült, erre egész melle megkeményedett, szája résnyire szétnyílt, szempillái megrebbentek. Ledobtam a kalapot. Ekkor a mindent beterítő hajam alatt óvatosan körül tudtam nézni. A körben ülő férfiak tekintete mohó volt, kellően felkorbácsoltuk a várakozást.
Gigit az asztalon hagytam, simogatta magát. Mindegyikükhöz odamentem, némelyiknek háttal ültem az ölébe és lehajoltam, némelyiknek szemből, hogy a mellem súrolja az övét.

Mindegyik kényelmesen elhelyezkedett, enyhén széttett lábakkal hátradőlt a fotelban hogy minél több felületet adhasson át az örömöknek - nekem meg nagyszerű betekintést arra nézve hogy kinek mennyire szűk a nadrágja. Hát bizony mindegyiküknek elfogyott benne a szabad hely. Kivéve egyet. Az egyikük, egy viszonylag alacsony, vékony, harminc-páréves fickó, szemüvegben, gondosan vasalt ingben, igyekezett fegyelmezett arcot vágni, és zakóját zavartan az ölében tartotta - no persze, nyilván takargatni akarta a benne zajló fejleményeket. Ó...milyen édes. Szégyelli és akarja. Ez a típus a kedvencem. A kiválasztás ezzel meg is volt.

Megmutattam neki a melltartóm patentjait, jelezve hogy kinyithatja. Előn nyíló bőrmelltartót viseltem, minden patent nyitásakor többet kapott a melleimből, amik szép lassan kiszabadultak a lakkbőr fogságából, hogy az arca előtt kínálják magukat. De ez nem volt elég, Gigi közben mögé lopódzott, és a vállától a melle felé kezdte simogatni, miközben én átlendítettem a lábam az övén, hogy szemből lassan - nagyon lassan - ráereszkedjek a combjára. Az ölében morzsolgatott zakót finoman kivettem a kezéből, és átadtam a barátjának. Ő kényszeredetten elvette, szemében láttam a reménykedést: ...de azért ugye engem is? Közben Gigi kis kedvencemről levette a szemüveget, én pedig helyet foglaltam az ölében. Egy váratlan pillanatban teljesen hátrahajoltam, hogy közelről is megcsodálhasson a medencémtől felfelé végig. Gigi két ujja hegyével végigsimította a melleim, kissé elidőzve a mellbimbók körül, majd lassan lefelé haladva. Ekkor felemelkedtem, hogy ő is odaférjen kedvencünk ölébe, és így csókolóztunk egyet, közben hol a férfi combján, hol a mellkasán, hol a haja között matatva. 

Ahogy felálltunk az öléből, egyértelműen tudtára adtuk hogy még nem végeztünk. Felcsaltuk a színpadra. Barátai nagy tetszéssel fogadták a dolgot, de azért az látszott hogy szívesen helyet cserélnének vele.
Odafent tovább kényeztettük. A pincér már látta mire készülök, így felküldetett egy széket a színpadra. Leültettük, és felváltva kellett minket vetkőztetnie, csak egy pálcával rámutattunk a leveendő ruhadarabra. Gigin még volt bugyi, amikor a széken ülő barátunk előtt gyertya pozícióba tolta fel magát, a lábai éppen a férfi két lába között emelkedtek ki, a csípője a combjai felett. Széttártam a lábait, miközben a belső combján haladtam felfelé, egészen a bugyiig. A két lába spárgában teljesen széttárva zavarban lévő nézőnk lábain nyugodott, az ígéretet pedig éppen az ágyéka előtt egy apró bugyi fedte - amit előbb lassan félretoltam a nyelvemmel, aztán mégis úgy döntöttem, letépem hogy hamarabb hozzáférhessek az alatta lévő csupaszra borotvált puncihoz.
Mindezt persze úgy, hogy jól lehessen látni közelről minden rezdülést.

Az életképnek hirtelen vetettünk véget, Gigi felpattant, és határozottan elkezdtük vetkőztetni áldozatunkat. Már kellően el volt bűvölve, ellenállásnak nyoma sem volt. A színpadon több volt a fény, így meg tudtam nézni. Szép szemei voltak, keleti létére. Valami üzleti zseni lehetett, mert még ebben a nézetben is az volt a benyomásom hogy nagyon okos és próbálja a lelki egyensúlyát visszanyerni. 
Rendben, akkor támadás.

Már alsónadrágig jutottunk, a barátok biztatták, a hangulat forrósodott. Gigi ilyenkor szokott véget vetni a dolgoknak és visszavezetni a hímneműeket a helyükre hogy aztán tobzódjunk a csak lányok közti örömökben. Most is ezt akarta tenni, de nekem nem akaródzott elengedni. Volt benne valami, valami rettentően szexi, ellenállhatatlanul vonzó. Minden porcikám kívánta, már nem csak játszottam. Gigi legnagyobb megrökönyödésére tenyerem finoman a férfi alsónadrágjához érintettem, aztán felemelve a kezem, ujjaim begyével mintegy véletlenül, végigsimítottam a középen húzódó kemény vonulatot, ami keleti ember létére szokatlanul nagy volt, az alsónadrág teteje elállt ahogy helyet követelt magának.

Emberünket a színpad hátulján lévő tükörhöz tereltem, háttal nekitámaszkodott. Éreztem a tekintetét, éreztem hogy érzelmileg fel van kavarva, hogy nem csak ennyit jelent neki az egész. 
Nem vettem le az alsónadrágot, csak belenyúltam és kibújtattam a szárán, miközben hozzásimultam. Éreztem benne a lüktető vágyat, azt is éreztem, hogy erősen küzd ellene, de a józanság reménytelenül alulmarad a küzdelemben, és bármennyire okos vagy higgadt az üzletben, elporlik a máz, itt nincs logika, nincs fegyelem, a hatalmat a fejétől átveszi egy sokkal zabolátlanabb testrésze. Szemlátomást nem volt ehhez hozzászokva, nehezen adta meg magát. Szaporán vette a levegőt, szinte remegett.

A pincérek kiálltak a pult végébe hogy jól lássanak, érezték hogy most valami más, valami valóban izgalmas történik, izzott a levegő. Utólag tudtam meg hogy kitették a zártkörű rendezvény táblát. :)
Zakatolt a fejemben a figyelmeztetés: nem szabad, amit teszek az nem helyes. Átléptem valamit ahonnan nehéz visszafordulni. Őrülten kívántam vele egy fergeteges szexet, és nála is már legyőzte a józan észt a vágy. Most megerőszakolok egy férfit? Minden védekezés nélkül? Mindkettőnknek remegett a lábunk, kalapált a vér a szívünkben, elakadt a lélegzetünk. Feltettem az egyik lábam a vállára. A farka éppen jó magasságban ágaskodott, éppen vágyón remegő csiklóm közelében érintett meg, már éreztem az orgazmus előjeleit. Eltávolodott a tér és idő, csak arra tudtam gondolni hogy belém hatoljon, erősen, mélyen, erőszakosan. Vegyen a birtokába, uralkodjon, tobzódjon bennem. Még még még. Egy pillanatig így álltunk, nem létezett más csak ő meg én, és a behatolás előtti pillanatok első felfedező izgalma. A farka célra tartva, a lábam a vállán, szorosan tartotta a derekam. Mindketten tudtuk hogy nem helyes, mégis, akkor és ott eszeveszetten meg akartuk tenni. 

De nem tettük.

Gigi közénk állt. A szó szoros értelmében. Mint szendvicsben a szalámi úgy furakodott közém és a végzetem közé. Beletúrt a hajamba, és a fülcimpám harapdálása közben pár szóban kifejtette nem túl jó véleményét a megtörténni készülő dologról. Persze hogy igaza volt. Felöltöztettük és visszakísértük lovagunkat, és végigcsináltuk a műsort ahogy máskor. Kivéve hogy az orgazmusom aznap fergeteges és igazi volt. 
Csak akkor jöttünk ki az öltözőből, amikor a társaság hazament. A klubból pedig csak reggel, mert megbabonázott lovagom még órákig várakozott.

Aztán feladta. Gondolom hazautazott abba az országba ahová valósi, többet nem láttam.
Még évek múlva is fellángol bennem a vágy ha eszembe jut. Talán benne is a Föld túlsó felén, ha eszébe jutok.

36 hozzászólás |

Szexfüggőség
#19 2017-06-19 20:30:33
Van egy érdekes - és elszomorító - jelenség az online társkeresőkön. Nem csak itt, más portálokon is. Inkább férfiakra jellemző, de nőkkel is előfordul. Méghozzá az, hogy ha valakinek már van társa, partnere, akkor is folytatja a keresést. Nem érkezik el az áhított (vagy nem is áhított?) célhoz, amikor elégedetten hátradől és felsóhajt: Találtam valakit. És törli magát.

Nem! Nem ez történik. Esetleg ritkábban lép be, esetleg magasabbra teszi a mércét, de folyamatosan keres tovább, újdonsült párját ezzel állandó versenynek, összehasonlításnak, nemodafigyelésnek kitéve. Mert mindig ott a bogár...ahonnan ez jött, jöhet több is.
 
Vita volt a barátnővel? - online ismerkedés.
Rossz nap volt? - online ismerkedés.
Nemet mondott a szexre a barátnő? - online ismerkedés.
Nem volt kedve orálozni? - online ismerkedés.
Elment a barátnőkkel nőcis napot tartani? - online ismerkedés.
Durcizik a barátnő? - online ismerkedés.

És csak úgy is. Amint van rá idő, lehetőség, gyűjtögetni az újabbakat... 

Egy pszichológus oldalán találtam egyszer az alábbiakat, és elmentettem. Néha eszembe jut egy-egy szituáció, megkeresés, levél, privi kapcsán. Vajon mennyien vannak itt?

"Szexfüggőségről akkor beszélünk, ha az ember egyfajta kényszert, függőséget, nem múló nemi vágyat érez, ami kontrollálatlan reakcióhoz vezet. A függőségben szenvedő élete felett az irányítást teljesen átveszi a szexuális tevékenység és a kielégülés keresése. A szexfüggőség a mentális betegségek közé sorolható. A folyamatos és kielégíthetetlen szexkeresés oka valamilyen érzelmi kötődési képtelenség. Így tehát kényszeres pótcselekvésről beszélünk.

A szexfüggő nem arról ismeretes, hogy teljes szabadságot ad magának hogy szexualitásában kiteljesedjen. Nem éli meg a szerelmet, a szexet teljes valójában, hanem ellenkezőleg,
igazából nem is képes élvezni a szexet, miközben kényszeresen keresi a kielégülést egyre nagyobb fokozatra kapcsolva, egyre extrémebb és kockázatosabb módokon, a negatív következmények dacára is.

Egymással párhuzamosan futtatott viszonyok - akár házasság mellett is -, mindez kényszeres önkielégítéssel, anyagi helyzettől függően prostituáltak igénybevételével, extrém pornófogyasztással és online szexualitással kísérve. Meggondolatlan egyéjszakás kalandok, kritikátlan partnerválasztás óvatosság és védekezés nélkül, *folyamatos szexpartnerkeresés akkor is ha van partner*, akár több is. Mindezek hiánya miatt lévő elvonási tünetei akár az agresszióig fajulhatnak. Önkontrollra és szégyenre, intimitásra és kötődésre képtelen. 

Mint minden függőség, ez is egy destruktív folyamat, aminek nem happy end a vége. Lehet rejtegetni egy ideig, amíg ez megy az egyénnek, még képes is lehet mellette működni, de előbb vagy utóbb kihat a munkájára, emberi kapcsolataira, egészségére, mindenre, az egész életére.

Hasonlóan más függőségekhez, a szexfüggőség is kezelhető, ki lehet jönni belőle, és egy egészségesebb, teljesebb életet élni, de tudatos elhatározás és folyamatos kontroll, szakember segítsége, együttműködés, és rengeteg türelem szükséges hozzá."

Vajon hányan vannak, akik ha megtalálják akit keresnek, képesek azt mondani: elég volt? Vagy ez egy egyirányú út..?


17 hozzászólás |

Nem
#18 2017-06-15 23:11:28
Amikor elkezdődik egy ismerkedés, még nagyon kevés információval rendelkezik az ember. Egy adatlap néhány paraméterével, gyakran fotó és bemutatkozás nélkül. Azután elkezdenek gyűlni az információk, bővülni a kép (jó esetben, mert sok esetben stagnál a dolog mert a napi mikordughatlakmeg jópofizáson kívül semmi érdemleges elmozdulás nincs).

Ilyenkor még sokan benn maradnak a rostán, mert ha annak a nagyon kevés száraz paraméternek megfelelnek ami tényleg alap, akkor meg szokta várni az ember hogy mivé alakul. És árnyalódik a kép, hogy szimpi vagy nem, szimpibb-e ma mint tegnap volt, eszembe jut-e magamtól, esetleg kíváncsi vagyok-e rá személyesen, ésatöbbi.
Ilyenkor még bármi lehet. Nem tudjuk eldönteni hogy érdekel-e minket mert nagyon kevés hozzá az információ.

Aztán kinél mikor, de eljön az a pont, amikor már érezzük hogy nem lesz belőle semmi, mert
- nincs előrelépés, az ismerkedés nem fejlődik, nem oszt meg magáról érdemi tartalmat
- kiderül hogy valamiben nem mondott igazat
- jellemhibát fedezünk fel benne
- túl agresszíven nyomul
- küld fotót és szimplán nem tetszik
- nem hajlandó fotót mutatni
- kiderül hogy valami fontos dologban kritikusan különbözik a hozzáállásunk
- egzisztenciálisan, műveltségben, vagy anyagilag nagyon távol áll tőlünk
- olyan szexuális érdeklődése van ami számunkra taszító
- ellaposodik a kommunikáció
- találkozáskor derül ki hogy nem tetszik, gáz a viselkedése, vagy nulla a kémia

És még lehet ezer ok, amiért egy akár nagyon ígéretesen induló ismerkedés közben egyszercsak megérezzük, hogy ennek már nincs értelme.
Vagy a még nehezebb verzió, ha eljutottunk az ágyig mert minden klappolt, és utána kezdjük valamiért azt érezni, hogy ebből nem lesz semmi.

Az érdekelne, hogy ki hogyan tudatja ezt a másikkal, egyáltalán tudatja-e. Az egyik véglet a legőszintébb indoklás, a másik véglet a ghosting, egy szó nélkül köddé válni. Hol az optimum? Mennyire érdemes őszintének lenni? Hazugság tapintatból vagy önvédelemből a jobb, vagy bevállalni hogy a másik megsértődik, és emiatt ellenségeskedni, támadni fog?
Ki hogyan oldja ezt meg? Van bevált recept?

!kep:https://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/a91f17420170615231255.jpg

33 hozzászólás |

Egy vasárnap
#17 2017-05-29 15:51:17
Mostanában nagyon sok volt a negatív hangvételű írás, sok nőnél ment ki a biztosíték a férfiak viselkedését illetően.
Ez most Eropolisz egy másik oldaláról szól.

Tegnap Délegyházán voltam, a nudista strandon, egy itteni ismerőssel. Gyönyörű idő volt, sokan voltak. A víz kicsit hideg volt, kevesen voltak elég tökösek az úszáshoz. Ő bátran bement fürdeni, kétszer is. :) Én nem voltam ekkora hős, csak térdig bírtam a vízbe menni. Körbejártuk a területet, söröztünk, kávéztunk, sétáltunk, napoztunk. Közben jókat dumáltunk, sokat nevettünk. Csodálatos nap volt, nagyon jól éreztük magunkat.
De még nincs vége. :)
Este egy másik itteni ismerőssel tollasozni mentem. Nagyon ki bírjuk egymást tikkasztani. :) Halálosan komolyan vesszük a harcot!  :D  És nagyon jól játszik. :) Kábé úgy le szoktunk fáradni, mintha egy hadsereggel szexeltünk volna. 
Utána szaunáztunk is, és úgy eldumáltuk az időt, hogy épphogy sikerült záráskor elhagynunk a helyszínt. Baromi jó volt.

Hulla voltam amikor este hazaértem. Az a kellemes hulla. :)
Mindkét férfit itt ismertem meg. Ha Eropolisz nincs, akkor ez a vasárnap sem lett volna ilyen jó. Ezek a vasárnapok kompenzálják azt a sok bunkóságot, ami néha az emberre zúdul itt, és kompenzálják a sok idiótát akik azt hiszik hogy ez egy punci katalógus.

Vannak azért itt emberek is. Akik normálisak, értelmesek, lazák, emberiek. Pont olyanok, mint az életben. :) Köszönöm nekik ezt a jó napot. <3 

37 hozzászólás |

Kémia
#16 2017-05-01 18:45:06
A legtalálóbb megfogalmazást a "kémia" fogalmára itt olvastam, Eropoliszon, Eszter tollából. :)
"Amikor ránézel és pornófilm kezd leperegni a szemeid előtt."

Igen, ez az a szituáció, amikor az ember belemegy akár az alkalmi szexbe is. (A sors fintora hogy az ilyenből aligha egy alkalom lesz...)
Ez viszont nem a vágyaimtól és a fantáziámtól függ, hanem a másik embertől. Kizárólag tőle. Méghozzá nem egyértelműen a külsejétől, bár attól is, és nem is egyértelműen a stílusától, bár attól is. Leginkább a kisugárzásától. 
Majdnem 4 éve vagyok itt, most már tarthatok egy számadást a tapasztalatokról. Ez a kisugárzás - akinél megvolt - nekem privin, telefonon, sms-ben is lejött. Mire a személyes találkozóra sor került, már rég megvolt a kémia, azt legfeljebb fokozni lehetett. ;)

Ilyen nagyon kevés volt.

Elgondolkodtam, vajon miért. A való életben hányszor fordul elő hogy valakivel néhány perc, vagy óra kommunikáció után az ember ágyba bújik?!
Ez nagyon ritka dolog, és szerintem nem csak nálam, hanem az átlagnál. És egyáltalán nem erkölcsi megfontolásból! Az hogy valakire vágyjunk a legintimebb közelségbe kerülni, minden előzetes nélkül...hát ez a szerelem első látásra érzése. (Mielőtt kődobálás kezdődik hogy itt ne beszéljünk szerelemről...az első látásra szerelem, az valójában pusztán egy nagyon erős kémia!!! - hiszen első látásra nem ismered az illetőt, kvázi igazi reális szerelem, ami egymás mély szeretetén és megbecsülésén múlik, lehetetlen első látásra).

Hát ilyen első látásra sztorija pedig nem sok van az embernek, annyira kicsi rá az esély, hogy egy is csoda, nemhogy rendszert csinálni belőle...

Ez a baj az ilyen ismerkedési formával. Hogy ez az elvárás. Hogy első látásra alakuljon ki valami, vagy intsünk pát egymásnak. De mindenképpen döntsünk első randi után. Ez totálisan irreális!!! Így a válasz többnyire az lesz hogy nem. És a kérdésre hogy de miért nem...nincs válasz. Csak nem. Basszus nem pergett az a pornófilm. :( Ez van. Azt hiszem, én nem az a fajta vagyok, aki a szerelembe szerelmes, és a szexuális vágyai olyan elementárisak hogy egy nagyjából megfelelő külsőbe bele tudja képzelni a többit, aki elszórakoztatja magát és a másik ember csak biodíszletnek kell hozzá. Ha én valakihez vonzódom, az nem belőlem jön hanem belőle.

És hogy miért sikerül ez a való életben jobban? Azt hiszem, megfejtettem a titkot. Mert ott nem kell egy pofavizit után megvizsgálni hogy pereg-e az a pornófilm és sémákba erőszakolni az embereket. Ott egyszerűen belekerül valaki az ember életébe, aztán észreveszi hogy kedveli a közelségét. Elkezd jólesni az érintése. És elindul a bogár...és pereg az a pornófilm is. Nem is tudni mikor kezdett el vonzani... És lehet, hogy ha az első látáskor kellett volna eldönteni hogy most vagy fekete vagy fehér, akkor semmi nem lett volna az egészből.

Ha visszatekintek azokra a szexuális kapcsolataimra, amikre visszagondolva most is libabőrös leszek ;) beleértve a komoly és komolytalanokat is, hát egyikbe sem azért mentem mert elvárás volt. Mindbe úgy mentem, hogy legszívesebben már rég letéptem volna a ruhát róla... És a másik kulcsszó: róla. Csakis róla. És nem másról. Nem önmagában a vágy volt a vágy, oszt jöjjön valaki...ez mindig csak konkrét személyről szólt. Annak hogy ez a testi vonzalom kialakuljon, pedig általában folyamata volt. 

Szumma szummárum, a szexuális élményeim többsége nem lett volna, ha egy találkozás után kellett volna ítéletet hirdetnem. Itt pedig ezt tesszük folyamatosan - és csodálkozunk rajta hogy nincs eredmény. Ennek már csak a vicc kategóriája, amikor kapunk egy levelet hogy nézd meg a lapom és ha szimpinek találsz, szexeljünk. Vagy én nem vagyok normális, vagy a világ. :(

Hülyét kapok a kényszerektől!!! :( Mintha ki kellene menni a táblához felelni. Az minden csak nem szórakoztató!!! Szórakoztató az tud lenni, ahol nem érezzük a tétet, nincs célorientáltság, kényszer. 

!kep:https://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/a91f17420170501184506.jpg

58 hozzászólás |

[1-30] [31-60] [61-90] [91-105]


A blog RSS feedje.


Ajánlott szobák
#bdsm_szoba3530BDSM - extrém szexualitás

#bepo2000100Különösen perverz
Ajánlott szobák
#biszex_szoba112141Biszexuális vagy, be kell lépned!
Ajánlott szobák
#maszti_szoba1010Eropolis hivatalos maszti szobája

#centrum_szoba410Belvárosi szexmentes csevegő

#szeretot-100Többes kalandok kamionban
Ajánlott szobák
#homo_szoba6770Meleg férfiak egymás között

#zso06100wc-d lennék Dunántúli bi/meleg pervi ffiak
Ajánlott szobák
#hetero_szoba4850Heteroszexuális vadászterület, meleg és biszex mentes övezet.
Ajánlott szobák
#leszbi_szoba100Csak csajok, leszbikus kapcsolatok
Ajánlott szobák
#profi_pasik300Türelmi zónás pasik várnak

#profi_csajok310Türelmi zónás csajok várnak

#edespar100Édes élvezet
Ajánlott szobák
#transz_szoba3120Transzszexuális csevegő








A felhasználói élmény biztosításához Eropolis cookie-kat használ. Tudj meg többet.     Rendben, elfogadom.