hirdetés
Simple vásárlói tájékoztató







Minden határon innen

itt vagy: Eropolis > Transzvesztita negyed > Blog > missjenny

hirdetés

Ha elfelejtetted a jelszavad...
Ha még nem vagy tag...

Írd meg az életed, írd meg a mai napod! Volt ma szex? Jó volt? Mi volt a jó benne és mi hiányzott? Mi húzott fel a legjobban ma? S minek örültél? Mi volt a legérdekesebb ma Eropolisban? Hát a külvilágban mi történt? Inkább a főnököddel vagy inkább a szomszédoddal feküdnél le? Vagy egyikkel sem?
Ha te is szeretnél blogot, örömpolgárnak kell lenned!


missjenny blogja


Minden határon innen
Kalandos gondolatok és veszélyes fantáziák - szexről, pszichéről, és egyebekről


Fikció - 3. rész
#3 (2018-07-28 23:02:05)

7.

Megváltozott a hangulat az irodában az utóbbi időben. Legalábbis mindenki kicsit máshogyan kezelte Őt újabban. Tibor, az osztály idióta alfahímje mintha visszafogta volna magát, nem ugratta annyit mint régen és amikor mégis valami tréfával próbálkozott, hiányzott belőle a lehengerlő taplóság ami addig jellemezte. Mintha elveszítette volna a humorérzékét és kétségbeesetten próbálta volna ezt elleplezni, különösen körülötte.

Nem bánta, nehezen viselte ugyanis a stílusát és az ugratásait amiknek jellemzően Ő volt a céltáblájuk. A zaklatás visszaesésével együtt mintha több energiája maradt volna megfigyelni maga körül a munkatársait. A 40-es, 50-es nők klikkjét, mind férjezett, életunt és - vele legalábbis - hidegen elutasító. Mintha ők is kicsit több tisztelettel bántak volna vele, legalábbis kevésbé éreztették vele a megvetésüket.

Anikótól, a nem túl érdekes, nem túl vonzó ellenben cinikus és emberkerülő asszisztenstől pedig nem várt érdeklődéssel szembesült újabban. Naponta többször kérdezte tőle, segíthet-e valamit. Megkérdezte tőle, látta-e a legújabb szuperhős-filmet. Egyszer még ebédelni is hívta de Ő inkább valami hirtelen kitalált ürüggyel kibújt alóla, legalábbis sikerült elhalasztani egy másik alkalomra.

Nem egészen tudta, mit is kezdjen a hirtelen támadt szimpátiával a lány részéről. Nem érdekelte Őt különösebben, noha ellenszenvesnek sem gondolta volna. Sokáig, egészen a legutóbbi időkig teljesen átnézett rajta a lány és neki ez tökéletesen megfelelt, legalább egyvalaki volt akitől nem kellett agresszív, figyelmetlen vagy bántó viselkedést várnia. Barátkozni sem nagyon akart senkivel, túl sok minden játszódott le benne mostanában amit fel kellett dolgoznia és nem segíthetett benne senki mert nem mondhatta el senkinek.


8.

De nem csak neki voltak problémái a jelek szerint és erről viharos körülmények között szerzett tudomást. Egyik nap munka után épp kilépett a forgóajtón, megállt egy pillanatra azt fontolgatva, merre is induljon. Mögötte kilépett valaki, váratlanul kézen fogta és elkezdte húzni Őt jobbra az utcán. A megrökönyödéstől hirtelen csak arra tudott figyelni, hogy a rántástól orra ne bukjon ezért pár másodpercbe telt mire felismerte elrablóját. Anikó szó nélkül húzta őt kézenfogva, az első sarkon jobbra fordulva.

Amint a sarok mögé értek, megállt, felé fordult és szinte hadarva mondta:
- Beszélnünk kell, nagyon fontos! Neked is, nekem is, mindenkinek nagyon fontos és sürgős, hogy mielőbb beszéljünk, érted?
Csak biccenteni tudott.
- Üljünk le valahová.
És határozottan elindult, ugyanolyan magabiztosan abban, hogy követni fogja mint amikor még acélbilincsként - milyen erősen, egy ekkora nőhöz képest, úristen! - fogta a karját apró női kezével. És bár teljesen össze volt zavarodva, valamiért úgy érezte, szótlanul követnie kell.

A kávézónak egy asztala volt az utcán és Anikó határozottan leült mellé. Odabent nem volt senki és Ő egy pillanatra elbizonytalanodott, nem lenne-e jobb a vendégtér félhomályában elrejtőzniük a következő beszélgetéshez. De Anikónak szemmel láthatóan nem voltak ilyen aggályai ezért némi tétovázás után leült az apró asztal mellett álló másik székre.

A lány azonnal belekezdett, időt sem hagyva neki kérdezni. A sztorik nagy része amiket elmesélt pletykának tűnt vagy rosszindulatú belemagyarázásnak de némelyik hihető volt és idővel az agya elkezdte összerakni a képet magától is. Aztán egy pillanatra világosság gyúlt a fejében és hangosan kimondta a végkövetkeztetést:
- Tibor meg akarja buktatni a főnököt és a helyére akar ülni.
Anikó elégedetten bólintott. Talán okosabb lány volt mint elsőre hitte róla, hagyta, hogy ő rakja össze a képet és sajátjáénak érezze a következtetést, így könnyebben befogadva a gondolatot? Lehet, de az is lehet, hogy túl sokat feltételez róla.

Az új gondolat mindenesetre elviselhetetlennek tűnt. Az idióta, előítéletes, primitív barom mint az egész osztály vezetője? Nem lenne itt tovább maradása, kereshetne új munkát. Ha nem azért mert Ő nem bírja akkor azért mert az a szemétláda nem hagyná őt élni. De ugyanakkor semmi kedve nem volt belefolyni semmiféle munkahelyi pozícióharcba és ezt némi habozás után határozottan el is mondta a lánynak. Anikó nem tűnt meglepettnek, úgy fogadta a hírt mintha erre számított volna. Ezután megleően kellemesen elcsevegtek mindenféléről, sötétedésig ültek a kávézó előtt kis asztalnál, gyümölcslevet és teát iszogatva.

Amikor másnap Tibornak a főnökkel folytatott elfajuló vitája során Ő közbe mert vetni egy észrevételt és a bunkó az egész iroda füle hallatára "fasszopó kis köcsög"-nek nevezte őt, egy pillanat alatt megváltozott a véleménye.


9.

Idegesen nézegette az óráját. Nem akart túl korán érkezni de késnie sem volt szabad. Pár percet várt a közeli sarkon mielőtt nyugodt léptekkel befordult és odasétált célpontjához, a belvárosi eldugott kis utca közepén egymagában árválkodó bár bejáratához.
A közeli utcákban nyüzsögtek az emberek de ez az utca és ezáltal a bár is kiesett a fogalom főcsapásából. Odabent meglepően sok apró asztal fért el a helység méreteihez képest, míg a hátsó, fal melletti részen kanapék és fotelek álltak, sokkal szellősebben. Az egyiknél ott ült Tibor, a tekintetük egymásra talált mikor belépett és a szíve hatalmasat dobbant mielőtt kihagyott volna egy ütemet. Jéghideg félelem járta át a lelkét de már nem volt visszaút, nem tehetett úgy, mintha nem vette volna észre és még kevésbé menekülhetett el. Az a teljes vereséget jelentené ezzel az ostoba hímmel szemben. Nem büszkeség volt ez benne, hanem életösztön: összeszedte hát minden bátorságát és belépett az ajtón.

Rövid tétovázás után odasétált az alig leplezett gyűlölködéssel őt bámuló férfihoz és tétova hangon megkérdezte:
-Szia, Anikót nem láttad?
A lány nevének említésére Tibor egy pillanatra megmerevedett de egy pillanattal később nemtörődöm hangsúllyal vetette oda a választ:
- Itt volt de lelépett. - Majd némi gondolkodás után: - Azt hittem, veled van, nem úgy volt?
Alaposan végig kellett gondolnia, mit válaszoljon erre de főleg azt, hogyan. Végül egy nyikkanás jött csak ki belőle, valami ilyesmi: "úgy volt..". Tibor arcán káröröm futott át amitől Ő megkönnyebbült kissé: nem akarta, hogy ellenséges legyen vele a férfi. Nem akarta kiélezni a szituációt. Megoldani akarta.

Egy idő után nagy levegőt vett és belekezdett a bocsánatkérésbe. Nem egészen tudta, miért is kéne bocsánatot kérnie ettől a beképzelt, lekezelő és undok férfitól de érezte, hogy most ennek kell jönnie. Bocsánatot kért hát amiért élt, még ha nem is ezekkel a szavakkal. Szinte önmagát megalázva könyörgött a férfinak, hogy ne tekintse őt fenyegetésnek és legyen vele a lehető legirgalmasabb ha valaha a sorsáról kell döntenie.

Működött, mert a kezdeti meglepetés helyét hamar átvette az egyre terebélyesedő önelégültség. Amikor már kezdett  emlékeztetni a megszokott önmagára, megragadta az alkalmat és hosszasan szabadkozva elkéredzkedett a mosdóba. Gondosan ügyelt arra, hogy addig ne induljon el amíg szóban határozott engedélyt nem kapott a helyzetet szemlátomást egyre jobban élvező férfitól. Akkor sietve eltipegett szűk nadrágjában a mellékhelység felé.

Az egyetlen fülkében leült a WC-re, pisilt, megszokott mozdulatokkal megtörölte a makkját és várt. Alig fél perc elteltével hallotta a kinti ajtónyílását majd csukódását. Halkan nagy levegőt vett, még halkalbban, lassan kifújta és résnyire nyitotta a fülke ajtaját.

Tibor állt odakint a piszoár mellett, kezében farkával a kagylóra célozva de nem vizelt, hímtagja meredten mutatott előre ő pedig meredten bámulta Őt a résen át ahogyan szégyenlősen, pirulva mosolyog. Nem kellett megjátszania, tényleg szörnyen izgult de tudta, hogy azt teszi amit tennie kell. Tibor egy hirtelen mozdulattal belépett de aztán mintha magát is meglepte volna ezzel, csak állt az ajtóban, be sem húzva maga után. "Micsoda látvány lenne.." gondolta, elképzelve ahogy valaki belép a mellékhelyiség előterébe és pillantása önkéntelenül rájuk esik ahogyan Ő letolt nadrággal ül a WC-kagylón, Tibor meg előtte áll, meredező farokkal ami szinte iránytűként mutat az Ő érzéki, puha szájának északja felé.. kezébe vette hát az irányítást és Tibor farkát, behúzva őt magához a fülkébe.

10.

Rövid kézimunka után határozottan felállt, érzékien átkarolta a vörös fejjel ziháló férfit és a fülébe súgta: "Gyere fel hozzám!", majd finoman megcirógatva a farkát egy hajlékony mozdulattal ellépett mellette és kilépett a fülke ajtaján. Ezúttal Ő volt a határozott nőstény aki tudta, hogy követni fogják. Ez az ő terepe volt, itt érezte otthon magát; az a férfi akinek megfordult a szájában a farka, a világ végére is követni fogja Őt.

A bár előtt üres taxi állt - "Ahogy kell", gondolta. Szó nélkül beült és maga mögött nyitva hagyva az ajtót átcsusszant a sofőr mögé. Tibor követte. Megadta a lakásának a címét és onnantól csendben ültek egymás mellett a tíz perces út során.

Az előszobába belépve azonnal térdre esett, sarokkal belökve a bejárati ajtót. Tibor szemmel láthatóan már eszét vesztette, két kézzel megragadva a fejét, szinte ráhúzva a farkára. Öklendeznie kellett ahogy a makkja a torkát birizgálta, szinte erővel kellett elhúznia a fejét a férfi őleléséből. Nem is kellett sok idő és Tibor hörögve pumpálta a gecijét a nyitott szájába és arcára.

Szerencsére nem kellett utána sokáig tovább játszania magát, a férfi az ejakuláció után egy perccel az ajtón kívül volt, Anikó pedig sugárzó arccal lépett ki az előszobaszekrényből, ujjongva mutatva neki a telefonján a képeket amiket készített. Végignézve őket földöntúli öröm töltötte el. Egyrészt most először látta magát megörökítve, ahogyan leszop egy szép kemény faszt de még talán ennél is nagyobb örömet jelentett elképzelnie Tibor arcát amint végiggondolja, milyen hatással lenne a karrierjére a fotó amin kifordult szemmel, kéjtől sugárzó arccal élvez bele a fasszopó kis köcsög szájába.

Nincs hozzászólás. |

Fikció - 2. rész
#2 (2018-07-26 21:18:24)

4.

Kedd reggel. Megszokott rutin: ébredés, fogmosás, zuhanyozás. Mintha ma nehezebben menne minden. Nem volt kedve bemenni dolgozni. Nem volt kedve kimozdulni otthonról. Nem volt kedve kibújni sem az ágyból de négy nap után úgy érezte, nem várhat vele tovább. Négy napon át fetrengett az ágyában egyszer hihetetlen kielégíthetetlennek tűnő vágyaktól égve, szinte viszketve, a következő pillanatban a rátörő szégyenérzettől a paplant is a fejére húzva. Lázas volt de csak a kialvatlanságtól. Józan volt de kábultnak érezte magát mintha ivott és drogozott volna napokon át. Egyik régi kedvenc pornófilmjét nézte újra és újra. Sötét gondolatok gyötörték, be volt zárva és rab volt. Öreg volt és beteg és magányos. Aztán hirtelen meglódult a fantáziája és egy pillanat alatt olyan messze vitte ahová a valóság egy élethossz alatt sem érné utol. A két lelkiállapot félóránként váltotta egymást, éhségrohamok és étvágytalanság hasonló intenzitású váltakozásával fűszerezve.


5.

A megszokottnál majdnem egy órával később ért be és utána pár perccel be is következett az, amitől rettegett. Az elkerülhetetlennek tűnő megaláztatás számtalan formáját elszenvedte képzeletben az elmúlt napok lázas félálmai során: kirúgják, megszégyenítik előtte és végül megszabadulnak tőle. Megszégyenítik és maradnia kell. Megzsarolják, felfedik a legbűnösebb titkait.


Most pedig itt ült a főnöke előtt és rettegve nézte a kövérkés, kopaszodó és alapvetően gyámoltalannak tűnő férfit a túloldalon aki tőle szokatlan módon kifürkészhetetlen pillantással meredt rá.


-Élvezte? - kérdezte váratlanul és tőle eddig talán sosem hallott hidegséggel a hangjában. Szabályosan jéggé fagyott a kérdés hallatán. Bevallja? Hazudjon, tagadjon? De mit? Lehetséges, hogy ilyen gonosz játékot játszon vele ez az ember, akiből sosem nézett volna ki kegyetlenséget? Ha nem bírja elviselni a közelségét akkor nem tudná valami kitalált indokkal csendben elküldeni? Tényleg nyilvános megaláztatás vár rá?


És hogyan lehetséges az, hogy minden rettegése ellenére valamiért - a klubba tett két látogatását leszámítva - épp ma reggel hagyta el először úgy a lakását, hogy a nadrágja alatt bugyit viselt? És a bugyi vékony csíkja nem a csupasz ánuszát csiklandozta hanem a (hamis) ékkővel díszített orvosi acél popsi plugot tartotta a helyén?


Enyhe fészkelődését félreértve a szemlátomást dühös férfi folytatta:
-Itt hagyni engem akkor, amikor a legnagyobb szükségem lenne magára? Beteget jelenteni pont most amikor az az idióta Tibi az egyetlen aki képes lenne megcsinálni azt a hülye beszámolót, ha lenne hozzá kedve? Gondolom otthon röhögött rajtam, értettem az üzenetet de nem lehetett volna valahogy máshogy közvetíteni?


A végére inkább már csak puffogva mondta mindezt, hamar elpárolgott a mérge és gyorsan áttért semleges témára, nyilván oldani akarta a számára is kellemetlen helyzetet. A bizonyosság, hogy a jogos korholás egyetlen oka a saját a hiányzása volt, aminek kiváltó oka a saját félelme volt a helyzettől, fura módon nem csak megkönnyebbüléssel de enyhe csalódással is járt. Önmaga számára is meglepő tapasztalatokra tesz szert önmagáról az elmúlt napokban, gondolta rezignáltan.


A gondolat, hogy senki nem tud semmit, hogy a titka biztonságban van elrejtve a saját gondolatai útvesztőiben és hogy ezáltal az egyetlen védvonal a titka és a nyilvánosság között az ő önuralma, annyira megrázta, hogy ezzel éppen azon bizonyos utolsó védvonal vallott kudarcot egy pillanatra és hagyta, hogy elhagyják a száját a következő szavak:
-Rossz kisfiú voltam?
És ettől valahogyan mindketten egyszerre vidám, bensőséges nevetésre fakadtak. Együtt nevettek, de teljesen máson.


6.

Mikor kilépett az főnöki iroda ajtaján, a megszokott enyhén lenéző pillantások helyett némileg mást tapasztalt. A lenézés nagyrészt megmaradt de nem mindenkitől a megszokott reakciót kapta: Tibort még sosem látta ennyira sértődöttnek és - létezik? - megszeppentnek, majdhogynem szótlannak. De Anikó sem nézett rá így soha. Ami azt illeti, általában sehogyan nem nézett rá de ezúttal elgondolkodó és ki tudja? talán érdeklődő volt az a rövid pillantás amit elkapott.
Hirtelen egyiket sem tudta pontosan hová tenni ezért egy gyors, a mellékhelyiségbe tett kitérő után - kicsit kiélvezve az izgalmat, hogy esetleg rányithat valaki amíg a plugot mossa és szárítja mielőtt a zsebébe rejtené - hamar nekiállt a munkájának.
Aznap könnyen és gondtalanul megcsinálta három napi munkáját. Boldog volt és feldobott, még talán sosem érezte magát, az életét ennyire... valódinak.

Nincs hozzászólás. |

Fikció - 1. rész
#1 (2018-07-24 19:33:27)

1.

Már reggel ébredéskor tudta, hogy aznap este le fog menni a klubba. Volt amikor egyszerűen így ébredt. más reggeleken is eszébe jutott néha, elég gyakran de általában jött vele az érzés is, hogy nem ma este lesz az az este. Ettől még jól esett ébredés után álmodoznia kicsit, belegondolni milyen lenne, borzongani kicsit az izgalomtól mielőtt belekezdett volna egy újabb hétköznapba.


De nem minden hétköznap ugyanolyan. mindig ugyanúgy kezdődnek, ébredés, fogmosás, zuhanyzás - szeretett zuhanyozni, néha megtette csak a meleg vízsugár élvezetéért. De reggel rövidre fogta, nem élvezkedhetett kedvére, még belefeledkezne aztán kapkodhatna az öltözködéssel, rohanhatna, hogy idejében beérjen.


Nem mintha ne késhetett volna időnként pár percet. vagy akár gyakrabban is, többet is. A főnöke szerette, a munkáját jól, nagyon is jól végezte. szerette is csinálni, még ha sokak számára unalmasnak is tűnhetett. Az is volt talán de ha igazán jól akarta csinálni az ember akkor nagy odafigyelést és kitartást igényelt, amire igazából kevesen voltak képesek azon a szinten mint ő amikor belefeledkezett valamibe. Éppen ezért eszébe sem jutott soha késni, a reggelek kényszerűen szigorú menetrendjével együtt is valójában alig várta, hogy beérjen és ott folytathassa ahol előző nap abbahagyta.


A mai nap is pontosan így fog kezdődni, ezt pontosan tudta és ez a tudat ma valahogyan jókedvre is derítette már az ébredés pillanatában. vagy a bizonyosság, az ébrenlét első gondolata ("ma lemegyek a klubba") volt az ami felderítette? Netán a jókedvből fakadt az a bizonyos gondolat? Ezen kicsit elgondolkodott mielőtt arra jutott, hogy nem számít, a jókedvén ez semmit nem változtat.


Ez a hétköznap viszont sokkal nehezebbre sikerült az átlagosnál. Egyik kollégája elfelejtett egy fontos dolgot - magát hibáztatta érte inkább mint a kollégáját akitől ez szinte elvárható volt, menetrendszerűen elfelejtett valami fontosat ő pedig már többször is megmentette a helyzetet azzal, hogy számított a bakira. Ma azonban nem volt elég óvatos és még ebéd előtt beütött a krach: ideges főnökség, lesütött tekintetek, egymás szótlan hibáztatása, 10 perces rohanva újraírása egy 3 órás munkának. A végén persze megoldotta, begyűjtötte a dícsérő szavakat a főnökétől- "Jó kisfiú"- nyögte a kopaszodó, kövéredő férfi enyhén ziháló hangján, szokásos vicceskedő szófordulatával élve -, a megvető, strébernek kijáró tekinteteket a kollégáitól és már kezdtek elkalandozni a gondolatai az estét tervezgetve amikor üzenetet jelzett a telefonja: Heni. Segítségre volt szüksége, mint mindig. Még lehetőleg aznap, nem ártana minél előbb - mint általában. És ő ment - mint mindig.


Estére, mikor hazaért, már rég kiment a fejéből minden. Üresnek és kifacsartnak érezte magát, testileg és lelkileg egyaránt. Ledőlt a kanapéra, még ahhoz is fáradtan, hogy egy italt töltsön magának. Így ült, félig feküdt ott vagy fél órán át, lassan majdnem álomba süppedve amikor egyszercsak bevillant neki a gondolat: hiszen ma lemegyek a klubba. Egy pillanatig gondolkodott, felmérve mivel is jár ez az elhatározás aztán szinte gondolattalanul, fáradtan, üres aggyal de valami leírhatatlan belső elégedettséggel felkelt és elindult a fürdőszoba felé.


2.

A csengő pontosan úgy nézett ki mint egy lépcsőházi villanykapcsoló ami nem működik. A világítást legalábbis nem kapcsolta fel és hangot sem lehetett hallani amikor valaki megnyomta de nagyon is működött; alig egy perccel később halk kattanással kinyílt a folyosó végén a pinceajtó. Addigra már odaért, kissé remegő kézzel elfordította a kilincset és belépett a félhomályos előtérbe. Ismerte már a helyet, magabiztosan indult lefelé a meredek lépcsőn. Odalent a pultos ránézett és biccentett; ő visszabiccentett és belépett a pult végénél egy függöny mögött megbúvó keskeny ajtón.


újabb rövid és alacsony folyosó, utána egy kissebb szoba két fülkeajtóval jobboldalt és egy nagyobb ajtóval szemközt. Az egyik fülke nyitva volt, belépett hát a kis öltözőhelyiségbe, behúzva az ajtón a reteszt.
egyre remegőbb kézzel nyitotta ki a táskáját. Otthon már nagyrészt előkészült de messze volt még attól, hogy kész legyen. lehúzta a garbóját, ledobta a farmert, a táskájából kivette a fényes bőr, köldökig érő kabátot, egy mozdulattal belelépett a szoknyába, utána a magas, térdig érő csizmák jöttek. hajgumival hátrakötötte a haját két kislányosnak szánt copfba és így már majdnem készen állt. Már csak sminkelnie kellett.


Amikor kilépett az öltöző ajtaján, ugyanúgy remegtek a lábai mint az első alkalommal. Fura, gondolta, pedig már messze nem volt annyira félelmetes mint elsőre és mégis... de talán ez már nem félelem volt, inkább izgatott várakozás. Jobbra fordult és benyitott a tánctérre vezető ajtón.


Odabent csak néhány alak mozgott a félhomályban - korán volt még de így volt jó. Szándékosan hamar érkezett, alig egy órával nyitás után amikor még csak kezdenek gyülekezni a vendégek. Gyors léptekkel átvágott a tánctermen - lapostalpú cipőt viselt, nem érezte még elég magabiztosnak magát a tűsarokhoz. A táncterem végében egy átjáró mögött egy valamivel még nagyobb terem következett, a közepén két sornyi apró fülkével, ő pedig gondolkodás nélkül belépett a legközelebb eső fülkeajtón. A szélső fülkének csak két falán volt nyílás és nem akarta túl sok felé osztani a figyelmét.


3.

Amíg várt, eszébe jutott milyen ijesztő volt amikor először lépett be ugyanezen az ajtón. Úgy érezte, sőt biztosan tudta, hogy hatalmas hibát követ el amit élete végéig bánni fog - valami mégis hajtotta előre, szinte akarata ellenére vonzotta őt mintha egy démon szállta volna meg és irányította volna a testét. Egy idő után egyszerűen feladta az önmagával való ellenkezést és átengedte az irányítást annak a belső, démoni erejű valaminek vagy valakinek és tétlen szemlélőként figyelte a történéseket.


Hamar rájött, hogy kívülállóként egészen izgalmas dolgoknak lehet tanúja és még rosszul sem kellett éreznie magát miatta elvégre ő nem csinált semmit, ha akart volna sem tudott volna. Utas volt, egy kukkoló. Utána szinte még sajnálta is, hogy nem Ővele történt mindez hanem valaki mással aki csak használta a testét. Aznap éjjel az ágyban fekve, sminkben, kéjtől égő testét simogatva arról álmodozott, milyen jó lenne ott lenni abban a félhomályos teremben, abban a kis fülkében, ott lenni az összes szabadidejében, ott lenni mindig, ott leélnie a hátralévő életét, mígnem egyszercsak reggel lett és indulnia kellett dolgozni.


Aztán eltelt majdnem 9 hónap és Ő megint itt volt. És itt volt még valaki, a szomszéd fülkében.


Egy férfi. Ebben az egyben biztos lehetett, mert abból szerzett tudomást a jelenlétéről, hogy a szomszéd fülke felőli lyukon egyszercsak átbújt egy félig merev farok. Hogy kié? Nem tudta és nem számított. Pontosan annyit látott belőle amennyi érdekelte! Felőle lehetett öreg, fiatal, alacsony, égimeszelő, sovány, kövér - nem számított. Na jó, ha öreg lenne az talán számítana, gondolta. Még sosem látott öregember farkat, talán nem lenne annyira vonzó, mint egy fiatalabb. Ki kell próbálnia egyszer, döntötte el magában. Tudnia kell, milyen a tapintása, a szaga, az íze egy öreg fasznak.


Lehet, hogy pont ilyen? Lehet, hogy most is azt lát? Ha igen, akkor öreg is lehet, gondolta és kesztyűs kezével lassan, finoman megfogta. A fasz ettől azonnal másfélszeresére duzzadt és túloldalról halk nyögés hallatszott. Amikor lassan, érzékien végigfuttatta a nyelvét a makk alatt, ahol a fityma csatlakozik, a nem túl méretes de keményen meredező vessző végén kicsordult egy csepp meleg, sós folyadék és Ő ettől eszét vesztette. Beljebb vette a szájába, nyelvével körbe-körbe nyalogatva a makkot, jobb kezével erősen szorítva a mostanra botkeménységű izomrudat. Kicsúsztatta a szájából és erősen hátrahúzta rajta a bőrt, érdeklődve nézve az enyhén széthúzódó nyílást a végén. Nyelve hegyével nagyon gyengéden megbirizgálta mielőtt ismét úgy bukott rá mint egy éhező egy szál kolbászra, kezével gyors rejszolásra váltva.


A falon túli idegen falon inneni része az Övé volt most már és ez a gondolat annyira felizgatta, hogy hetek óta először még az Ő kis farkincája is megmozdult. Nem állt fel persze de kicsit megduzzadt. A szájában lévő farok viszont továbbra is keményen állt és mintha melegebb is lett volna mint egy perccel ezelőtt - vagy egy órával? Nem, addig senki sem bírná ezt a kényeztetést. Mert kényeztetve volt, ebben a pillanatban semmi nem volt ami fontosabb volt számára mint ez a gyönyörű testrész, álmai és vágyai tárgya, forró és kemény, merev és lüktető. Boldoggá akarta tenni, azt akarta, hogy a szájában fröccsenjen el, hogy egy pillanatra Ő legyen a világegyetem középpontja, minden gyönyör forrása. Azt akarta, hogy a farok - nem a tulajdonosa, csak a hímtagja - szeresse és táplálja őt és soha ne akarjon távozni belőle. Ez volt minden álma, ettől lesz Ő boldog, ebben a pillanatban mindennél biztosabban tudta.


De ez a nap nem az a nap volt. Pedig pontosan az történt amire vágyott, működött a jól bevált recept, a meleg és puha szájban a fasz hamar eldurrant, ragadós, sós folyadékkal megtöltve azt. És pontosan ebben a pillanatban történt még valami, valami amire nem számított, valami aminek a megtörténtét soha nem gondolta volna lehetségesnek. Valami morbid, valami szörnyen zavarbaejtő. Egy hang, egy sokkolóan ismerős hang azt nyögte odaát a szokásosnál is zihálóbb hangján: "Jó kislány!".

2 hozzászólás |

[1-3]


A blog RSS feedje.


hirdetés










A felhasználói élmény biztosításához Eropolis cookie-kat használ. Tudj meg többet.     Rendben, elfogadom.